Magyar kórház – Korea
volk|2010. márc. 1. 19:11|11 komment, szólj hozzá te is!
egészségügy, emlékoszlop, háború, koreai, kórház, magyar, segély, volk
A koreai háború (1950-53), az első súlyos fegyveres összecsapás a második világháború befejezése után tönkretette az ázsiai ország gazdaságát, teljes ipari potenciálját. Korea északi és déli fele egyaránt romokban hevert, a háborúban milliók pusztultak el, tömegesen haltak meg a sebesültek a vérveszteség, a legyengülés, a járványok és az ellátatlanság következtében. A magyar kormány kezdeményezésére még 1950-ben a magyar dolgozók által "felajánlott" összegekből egy hadikórház felállítását határozták el, amelyet Rákosi Mátyásról, a párt főtitkáráról neveztek el. A kórházat az 1953. évi fegyverszüneti megállapodásig az Országos Béketanács tartotta fenn, majd ezután az Egészségügyi Minisztérium éves költségvetési tervében szerepelt, ebből fedezték a kórház berendezését, felszerelését, műszer- és gyógyszerszükségletét, valamint a magyar egészségügyi dolgozók kiutaztatásának költségeit. A Rákosi Mátyás Kórházban 1950 és 1957 között nyolc orvos-egészségügyi csoport váltotta egymást, az intézményt többször kibombázták, néhány költözést követően, a háborút lezáró fegyverszünet után 1954-ben áttelepült Szorivonba, itt még három évig működött, kifejezett phenjani kérésre. 
A szocialista országok által a háború alatt létesített kórházak közül a magyar most is működik. A kórház kertjében felállított kőoszlop emlékeztet a magyar egészségügyi csoport áldozatos tevékenységére. Az emlékoszlop a koreaiak szerint "a magyar és a koreai nép örök barátságának a szimbóluma".
A magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetői, Szenczy Sándor elnök (képünkön) és dr. Szilágyi Béla főigazgató 1998-ban jártak először Észak-Koreában. Az adományosztást a régi magyar kórházi kapcsolat felelevenítése tette lehetővé. Felkarolták a szorivoni (angol átírásban Sariwon) árvaházat és a gyermekotthont, ahol 180–180 gyermekre fűtés és élelem hiányában gyakorlatilag a halál várt. 2006 végén a Baptista Szeretetszolgálat kénytelen volt befejezni a “Fogadj örökbe!” programon keresztül Észak-Koreába irányuló támogatások gyűjtését, intézmények támogatását azonban Phenjan továbbra is engedélyezi. 
__________________________________________
“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.
Hozzászólások
Eddig 11 komment érkezett (
)
1.
volk (szerkesztő)
2010. 03. 01. 19:16
Ismételten köszönöm a magyar baptistáknak, külön Kolozs Nagy Jánosnak a segítséget. Volk
2.
Virág elvtárs s.k.
2010. 03. 01. 19:32
Rákosi Mátyás Kórház....szívdobogtató! Virág elvtárs s.k.
3.
Atlasz
2010. 03. 01. 20:19
A kisgyerekek szívdobogtatók...
4.
Potrien őrmester
2010. 03. 02. 18:45
...érdekes lenne elbeszélgetni a még élő tanúkkal...
5.
volk (szerkesztő)
2010. 03. 02. 21:40
Valóban hihetetlen veszélyek és gondok jellemezték az ott szolgáló magyarok életét és tevékenységét, érdemes az interneten utánakeresni. Az pedig külön izgalmas lenne, amit Potrien javasol, ha ismer valaki ilyen magyar veterán egészségügyit, próbája meg szóra bírni. Kösz a figyelmet, Volk
6.
kopacsi
2010. 03. 02. 22:19
Vagy 200 Észak koreai árvát Magyarország is befogadott. 1957 elején lettek visszaküldve, de addig, voltak olyanok is, akiket hétvégére egy-egy család hazavitt magához. Én is találkoztem egy ilyen kislánnyal. Szunyinak hivták. Visszatérte óta nem hallottunk felöle.
7.
medve1942
2010. 03. 03. 0:33
Ez a kórház eleinte egy vonatban működött.
Első apósom itt volt sebész, a negyvenes években a hadügy ösztöndíjával végzett az orvosin, és eleve ilyen feladatra képezték ki. Visszatérve letette a szikét és a Vörös Keresztnél dolgozott. Nem beszélt élményekről, de feltehető, hogy elege volt a "baleseti sebészet" hentes- és lakatosmunkájából, ideológiai háttérrel fűszerezve.
A fogaskerekű vonalán, talán a második megállónál lentről volt egy iskola, ahol koreai gyerekeket tanítottak, talán még 1957 után is.
8.
Megdee (látogató)
2010. 03. 03. 9:19
Siralmas, szomorú, mélyen megindító. Sajnálatos, hogy még napjainkban is É-Korea ott tart, ahol az 1950-es években. Szegény gyerekek!!! Istenem!
9.
szazados90
2010. 03. 03. 11:29
Kedves Volk!
Te mindig megtudod indítani az embert. Írásaiddal, képeiddel.
Ez az ország, negyven évig Japán gyarmata volt. A második világháborúban Szovjet csapatok szabadították fel, majd megosztották a megszállást a szövetségesekkel.
Ezáltal a nagyhatalmak harcainak, érdekeinek áldozat az áldozata lett ez a sokat szenvedett ország. S miután Észak-Koreát a borzalmas szövetséges bombázások, szinte porig rombolták, a kínai hadsereg sietett a segítségükre.
Azóta áll a kettéosztottság az egy nép, kétféle hatalmi és ideológiai rendszerben. S kétféle gyámság alatt.
Észak-Korea urai, ahelyett, hogy végre belátnák, hogy rendszerük, menthetetlenül megbukott, atombombát gyártanak, fenyegetik Távol-kelet békéjét, biztonságát. És hagyják a mélységes nyomorban sínylődni a népüket.
Ami a magyar állami egészségügyi segítséget jelenti, úgy tudom, annak már vége. Jelenleg karitatív alapon folytatódik. Hála a Baptista Szeretetszolgálatnak, akik mindenhol megjelennek a világon, ahol nagy a baj és kell, negyon kell a segítség. S oly önzetlenek, hogy még az sem rettenti vissza, ha hegylakó bandíták elrabolják, megcsonkítják, s csak váltságdíjjal engedik szabadon aktivistáikat. Minden elismerést megérdemelnek.
Százados.
10.
szazados90
2010. 03. 03. 11:46
2 re Virág E.!
Tudod, voltak azidőben olyan politikusok, akik szerették, ha nevük ismertté válik. Országhatáraikon kívül is. A jóságosság látszata, meg különösen vonzó területe ennek a törekvésnek. S Rákosi úgy találta, ő a legmegfelelőbb ember ahhoz, hogy nevét adja a kórháznak. (csak a nevét, pénzét a magyar nép adta) Pl. Péter Gábor név, nem illett volna ide.
De ma már nincs ilyen divat. A politikusok ma már szerények. Mind. Még a kereszténypárti politikusok szájából is méz csurog, nem pedig szitok, vád, rágalom, fenyegetés. Még megérhetjük, hogy a Politika Házát, -- pár hónap múlva -- Seres híres és örökzöld dalának címéről fogják elnevezni. A "Szeressük egymást gyerekek"-ről.
Százados..
11.
volk (szerkesztő)
2010. 03. 03. 15:05
Kedves Kopácsi, a koreai gyerekeket szétszórták az országban, én Szegeden a MÁV Nevelőintézetben találkoztam velük, itt még kis vasutas egyenruhát is kaptak... Sokan közülük jól megtanultak magyarul, egyes emlékezők szerint évtizedekkel később is odasündörögtek Koreában egy-egy bóklászó magyar delegációhoz (már amelyiknek megengedték a bóklászást), és szót váltottak velük. A további sorsukról nincs hír...
A kórház története külön regény, jó lenne, ha megírná valaki. Az egyik legérdekesebb momentum, hogy a románok is kórházat küldtek Koreába, amelyet erdélyi orvosokból verbuváltak, így azok tudtak kommunikálni a magyar partnerekkel, a felügyelő céllal kirendelt román elvtársak rémületére. Kösz az érdeklődést, Volk
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.