Magyar emlékek a világban
...elődeink nyomában

Nolblog Saját blogom Segítség

Feltöltök

blogolok videót képet hangot

Emléktáblát avattak Bécsben Genersich János (1761-1823) szepességi evangélikus tanár és történetíró tiszteletére, régi lakóháza falán.

Az egykori történész, pedagógus, író, történeti művek, tankönyvek, pedagógiai célzatú ifjúsági regények szerzője, aki Johann Genersich néven is ismert, Késmárkon született. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban kezdte, majd tanult Pozsonyban és a jénai egyetemen is. 1788-tól a késmárki evangélikus líceumban tanított. Élete utolsó évei Bécshez kötődtek, 1821-ben ugyanis részt vett a ma is működő protestáns teológiai intézet megalapításában, és az intézet első oktatóinak egyike volt.


Genersich János élete fő állomásainak megfelelően az ünnepélyes eseményen Magyarország, Szlovákia és Ausztria is képviseltette magát, mellettük jelen volt Késmárk alpolgármestere, illetve a tudós nevét és emlékét őrző alapítvány delegáltja. A bécsi magyar külképviseleten az emléktábla-avatást követően rendezett ünnepségen Perényi János nagykövet egyebek mellett a Szepesség kulturális, gazdasági és művészettörténeti jelentőségét emelte ki. Szlovák kollégája, Juraj Machac azt hangsúlyozta, hogy Genersich személyében köti össze az osztrák, a szlovák és a magyar nemzetet.

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezek felkutatásában.

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után élethossziglan tartó emigrációba kényszerült Kossuth Lajos (1802-1894), a XIX. század legmarkánsabb, legnagyobb hatású magyar politikai vezetője. Hosszú vándorútja az Oszmán Birodalomban kezdődött, ahol összesen két évet töltött, ebből négy hónapot a mai Bulgária területén, a Rusze és Várna között nagyjából félúton fekvő Sumenben, régi magyar nevén Sumlában. A világosi fegyverletételt követő megtorlások elől vele együtt menekült mintegy ötezer ember – magyarok, lengyelek, olaszok, a szabadságharc más katonái.

Sumenben rendkívüli szeretettel, együttérzéssel fogadták az emigránsokat. Az osztrák és az orosz diplomácia háborúval fenyegetve követelte a kiadatásukat, ám a török Porta – nem utolsósorban a nemzetközi közhangulat hatására – ezt megtagadta. A Kossuth Lajos rendelkezésére bocsátott épületben máig működik a magyar politikus emlékét és számos személyes tárgyát őrző múzeum. Születésének 150. évfordulóján Sumenben felállították a szabadságharc vezetőjének mellszobrát, az emlékművet nemzeti ünnepünkön együtt koszorúzzák meg magyarok és bolgárok. A krónikák arról is szólnak, hogy a magyar emigránsok tudása közkinccsé vált, jelenlétük jó hatást tett a bolgár lakosság életére. Fellendítették a kereskedelmet, a gazdaságot, fejlesztették a húsfeldolgozást, a sör- és borkészítést, malmokat építettek, tökéletesítették a kocsigyártást, de befolyást gyakoroltak a helyiek életmódjának alakulására is. Elterjesztették az európai táncokat, a divatot, a biliárdot, a fürdőzési szokásokat. Az első bolgár zenekart is egy emigráns szabólegény, Sáfrány Mihály műkedvelő muzsikus alapította 1850-ben.

Kossuth Lajos a világosi fegyverletétel után tehát emigrációba vonult. Az Oszmán Birodalom, majd Anglia, 1851-ben pedig az Egyesült Államok voltak élete végéig tartó számkivetettségének első állomásai. A magyar forradalmárt New Yorkban, akárcsak előzőleg Londonban, óriási rokonszenvvel fogadták, tömegek ünnepelték. Utazásai során Kossuth támogatókat igyekezett találni a magyar szabadságtörekvésekhez, kapcsolatot tartott lengyel, olasz, orosz és más emigránskörökkel, de a nagypolitika szereplői nem bizonyultak partnereknek függetlenségi elképzelései megvalósításához.

Kossuth Lajos emlékét az Egyesült Államokban szobrok, utcanevek őrzik. Tiszteletére két kisvárost neveztek el Ohio, illetve Mississippi államban, Iowa államban pedig Kossuth megye található. Az egyetlen külföldi államférfi, akinek szobra van a Capitoliumban, a Rotunda alatti szinten: Kossuth Lajos.

 

 

A leghíresebb azonban a New York-i emlékmű, amelyet az USA-ba látogató magyar közéleti személyiségek rendre felkeresnek, s amelyet kinti magyar szervezetek kezdeményezésére 1928. március 15-én állítottak fel a Hudson folyó partján.

A kompozíció fő- és mellékalakjai egyértelműen a ceglédi Kossuth-szobor együttesére emlékeztetnek. Az amerikai magyarok ugyanis előzőleg jó néhány hazai emlékművet szemrevételeztek, s az alföldi város szobra nyerte el a tetszésüket.

 

A New York-i bronzalakok elkészítésénél közreműködött a művész, Horvay János is, akinek ceglédi alkotását még 1902-ben avatták fel. A tengerentúlra eljutott Kossuth-szobor azonban nem szolgai másolata az eredetinek: a karját is lejjebb tartja, s nem csizmában, hanem pantallóban-cipőben áll talapzatán. A megrendelők állítólag azért kívánták így, mert az emigráns politikus is ilyen öltözékben lépett partra az Újvilágban.

A szobor New York nyugati részén, a Hudson partjánál található, 1927-ben avatták fel.

 

Kossuth Lajos elhunytának 100. évfordulóján, Drezda külvárosában, a Ludwig-Kossuth-Strassén leleplezték a politikus emléktábláját. Beszédet mondott Katona Tamás történész és - a magyarországi németek képviseletében - Kaltenbach Jenő egyetemi tanár. Az emlékművet azóta is rendre felkeresik és megkoszorúzzák az egykori NDK-ban államközi szerződés alapján hároméves munkát vállalt magyarok, akik idehaza egyesületbe tömörültek, s akik közül sokan annak idején a jelenlegi szász fővárosban éltek és dolgoztak.

A Párizs 9. kerületében található Kossuth téren az 1848-as forradalom 150. évfordulója alkalmából 1998. június 6-án avatták fel a francia fővárosban élő Gál András szobrászművész alkotta bronz emléktáblát.

A szöveg szerint Kossuth Lajos a demokratikus Magyarország megalapítója, hazája 1848-49-es szabadságharcának vezetője volt. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség - idézi ez után a felirat a francia forradalom jelszavát, amely a magyar felemelkedés harcosait is lelkesítette.

A szöveg, amelyen a magyar Emberi Jogok Ligája   és a    Magyar Köztársaság aláirás szerepel, emlékeztet, hogy a táblát az európai népek tavasza 150. évfordulójának tiszteletére avatták fel.

 

 

 

A bevezetőben már említettük a török szerepvállalást Kossuth és a többi emigráns felkarolásában. Ez  különösen 1850 februárja és 1851 augusztusa között mutatkozott meg, amikor Isztambul engedélyezte Kossuth tartózkodását Kütahyjában. Az ott felállított kiállítás bemutatja Kossuth dolgozószobáját, egy teremben utalásszerűen az 1848–1849. évi szabadságharc eseményeit, a 19. század közepének magyar gazdag polgári és paraszti, valamint a török polgári életmódot, viseletekkel és tárgyakkal.

A kütahyjai hónapokról is megemlékezik az a márványtábla-portré együttes, amelyet a kormányzó születésének 200. évfordulóján, 2002-ben avatott fel Mádl Ferenc államfő az ankarai Kossuth utcában, a magyar nagykövetséget körülvevő falon, megköszönve a törököknek a Bécs egykori diplomáciai nyomása dacára nyújtott segítségét.

 

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

 

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

A kis balti államok legdélebbikének, Litvániának a történelmében kiemelkedő szerepet játszott Báthory István (1533-1586), aki erdélyi fejedelemként nyerte el a lengyel királyi trónt, s vele Litvánia nagyfejedelmi címét. Ez utóbbi minőségében, felségterülete védelmében három sikeres hadjáratot folytatott IV. (Rettegett) Iván cár ellen is, megakadályozva Oroszország terjeszkedését, kijutását a Balti-tengerhez.

Báthory nevét litván földön mégis elsősorban a szellemi élet fejlesztése és az egyház támogatása érdekében hozott intézkedései őrizték meg. 1579-ben kelt alapítólevelével ő emelte egyetemi rangra a vilniusi jezsuita kollégiumot. Célját abban jelölte meg, hogy a szegényebb diákok is elvégezhessék itt tanulmányaikat, és hogy az egyetem – amely sokáig az egyetlen ilyen rangos tanintézet volt Kelet-Európában – olyan legyen, “akár egy tisztás, ahová mint a jó tudományok vásárára, gyűljenek össze a környező vidék diákjai tudást és katolikus hitet meríteni" – írta alapítólevelében Báthory. Egyetemi éveik alatt a diákokat felmentették a katonai szolgálat alól, és minden adó és vám fizetésétől.

Báthory István döntésére gyönyörű fehér márványtábla emlékeztet a ma tízezer diáknak tudást osztó alma mater belső díszudvarának árkádjai alatt.

A táblát – amely Petras Repsis litván szobrászművész alkotása – 1994-ben, az uralkodó emlékének szentelt magyar-lengyel-litván tudományos konferenciát követően, a résztvevők jelenlétében avatták fel. A kezdeményezés a Litvániában élő magyarok kis közösségét dicséri. Ők, mintegy százhúszan – többségük még a szovjet időkben, Kárpátaljáról került erre a tájra – 1990-ben alapították meg szövetségüket, amely ugyancsak Báthory István nevét viseli.


A lett határon álló észtországi Valga városát a XVI. század végén Báthory István csapatai foglalták el, így az - egész Livóniával együtt - egy időre a lengyel királyság részévé vált.


Városi jogokat is Báthory adott Valgának, mégpedig 1584. június 11-én kelt grodnói kiváltságlevelében, s hozzá címert is, amelyet egy páncélos kéz szorongatta, magyar típusú szablya ékesíti.

Ezért június 11-e a város születésnapja, amelyet újabban a határ mindkét oldalán nagyszabású ünnepséggel köszöntenek. Báthory István emlékműve - észt, magyar és lengyel felirattal - Valga központjában áll. Az észt település 2013-ban testvérvárosi kapcsolatot létesített Sátoraljaújhellyel.


 

A sziléziai Gliwicében, a Piast-kastély fala előtt a közelmúltban felállították a korábban Salgótarján központjában álló Báthory István-szobor másolatát.

 

 

(A város, a gleiwitzi német provokáció nyomán a II. Világháború kirobbantásának volt a helyszíne.)

 

 

 

Salgótarján önkormányzata hivatalosan 1991-ben vette föl a kapcsolatot Gliwicével, legutóbb 2009-ben újították meg Testvérvárosi Megállapodásukat. Az Önkormányzat képviselőinek 2013. évi gliwicei látogatásakor jelentették be, hogy a Bóna Kovács Károly által készített, Báthory István erdélyi fejedelmet, lengyel királyt ábrázoló szobruknak a másolatát Gliwice városának szándékoznak ajándékozni. 1956-ban, a 131 áldozatot követelő salgótarjáni sortűz után hatalmas, spontán tüntetéseknek volt helyszíne a lengyel település, erre vezetik vissza a testvérvárosi megállapodást.

__________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában

0
8 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Karinthy Frigyes (1887-1938) magyar író - és az őt megoperáló professzor -  tiszteletére kétnyelvű emléktáblát avattak 2009-ben, Stockholmban. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSz) a Karolinska Intézetnek azon az épületén helyezte el a svéd és magyar nyelvű márványtábla-párost, ahol 1936-ban életmentő agyműtéten esett át az író.

Karinthy Frigyest 49 éves korában a világhírű Herbert Olivecrona professzor operálta, s ezután született meg az író Utazás a koponyám körül című regénye, életművének kiemelkedő alkotása. A táblára a pénzt az SMOSz és egyéni adományozók adták össze.


A táblaavatás kapcsán a stockholmi magyar nagykövetségen irodalmi beszélgetést is szerveztek Karinthyról az unoka, Márton részvételével. A vendégek örömmel vették tudomásul, hogy a Karinthy-dinasztia mindhárom képviselőjének alkotásai már svéd nyelven is megjelentek: így Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül, Karinthy Ferenc Epepe és Karinthy Márton Ördöggörcs című kötete.

_______________________________

„Magyar emlékek a világban” címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadosztályparancsnoka, Guyon Richárd (1813-1856) a délnyugat-angliai Bath városában, brit katonacsaládban született, ő maga is kemény kiképzésben részesült.

Húszéves korában lépett be az osztrák hadseregbe, de miután szembekerült a monarchiával, és a fegyveres erőknél uralkodó állapotokkal sem tudott megbékélni, leszerelt.

A forradalom hírére, 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez, és már szeptemberben őrnagyi rangot kapott.

Részt vett a Jellasics elleni harcokban. A pákozdi és a schwechati csatákban tanúsított bátorságára Kossuth Lajos is felfigyelt, 1848. november 21-én ezredessé és a fel-dunai hadtest hadosztály-parancsnokává neveztette ki.

Legfőbb haditette, hogy kiűzte az addig bevehetetlennek tartott Branyiszkói szorosból az osztrák védőket.

Ugyanakkor ellentéte Görgei Artúrral visszatérően súlyos nehézségeket okozott a szabadságharc felső vezetésében is.

Guyon 1849 augusztusában Törökországba emigrált, ahol Kossuth altábornaggyá léptette elő.

 

Új hazájában iszlám hitre tért, a török hadsereg tábornoka lett Kursid (Hursid) pasa néven.


A krími háborúban az ázsiai török hadsereg főparancsnokaként vett részt, később azonban – udvari intrikák nyomán – leváltották, majd valószínűleg megmérgezték.


 


 

 

 

 

 

 

 

Guyon az Isztambul ázsiai részében található angol katonai temetőben nyugszik, a sírjáról készült felvétel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Fotóarchívumának tulajdona.

Különlegesség a sírfedőlap alján 1956-ban elhelyezett kiegészítő tábla, amely a Magyar Népköztársaság nevében tiszteleg az akkor 100 éve elhunyt tábornok emléke előtt.


2015 tavaszán az Isztambuli Hadtörténeti Múzeumban kerül sor Guyon Richárd egy évvel korábban már odaszállított szobrának hivatalos felavatására.


Az 1848-49-es szabadságharc tábornokának Györfi Sándor szobrászművész által készített mellszobrát Áder János köztársasági elnök adta át a török házigazdáknak és a múzeum látogatóinak.

 

_______________________________

„Magyar emlékek a világban” címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

 

0
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József (1932-1993) nevét kapta az Európai Parlament brüsszeli székháza új épületének egyik szárnya.

Antallról, aki fiatalon részt vett az 1956-os forradalomban, és jelentős szerepet vállalt az 1989-90-es rendszerváltás előkészítésében is, határainkon túl is elismeréssel nyilatkoztak a politikusok.

Nagy szerepe volt a Varsói Szerződés és a KGST felszámolásában, a szovjet csapatok 1991-es kivonásában.

Miniszterelnöksége alatt tette meg az ország az első lépéseket a NATO- és az EU-tagság irányába. Munkássága előtt tisztelegve döntött úgy az Európai Parlament elnöksége, hogy az EP egyik új épületét (korábban D5-öt) Antall Józsefről nevezi el. (Egy másik szárny, a D4 az NSZK volt szociáldemokrata kancellárja, Willy Brandt nevét kapta, a két épületrészt az EP fő tömbjével összekötő üvegfolyosó pedig az egyesülő Európa egyik megalapozója, Konrad Adenauer volt német kancellár nevét viseli.)

Az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában, az Antall Józsefről elnevezett épületszárnyban 2015 tavaszán felavatták a néhai miniszterelnök mellszobrát.

 

 

Az eseményen megjelent Klára asszony, Antall József özvegye is, ő leplezte le az alkotást.

 

 

A szoboravatás előtt az Antall József Tudásközpont Gondolatok Európáról - Az Alapító Atyák öröksége napjaink Európájában címmel szimpóziumot szervezett.

 

 

A rendezvény annak a programsorozatnak a nyitó eseménye volt, amelyet a Tudásközpont az Antall-kormány hivatalba lépésének és Európa újraegyesítésének a 25. évfordulója alkalmából kíván megvalósítani „Antall 25" címmel, brüsszeli, párizsi, illetve budapesti helyszíneken.

 

 

 

 

 

Antall Józsefnek a horvát fővárosban utcanév őrzi az emlékét, együtt a néhai miniszterelnök ott felállított mellszobrával.

Ő maga 1991. július végén kereste fel Horvátországot, amikor a Hexagonale nevű közép-európai együttműködési szervezet Dubrovnikban tartotta kormányfői értekezletét.

Ott Antall kifejezte meggyőződését, hogy Európa közvetítésével a délszláv válságot erőszakmentes és demokratikus úton, a népek önrendelkezési joga, az általános emberi jogok és a kisebbségek jogai figyelembe vételével kell megoldani.

Antall meghívottként részt vett az EK külügyminisztereinek 1992. januári találkozóján, ahol végül megszületett a döntés Horvátország és Szlovénia függetlenségének az elismeréséről.

 

Ebben a magyar vezető szavainknak, érveinknek, tekintélyének súlya, komoly hatása volt.

 

Mellszobrát 2002-ben Mádl Ferenc és Stipe Mesić akkori magyar és horvát köztársasági elnök együtt avatta fel.

 

Marton László alkotásának leleplezésénél akkor jelen volt Antall Józsefné, a néhai miniszterelnök özvegye és fia is.

 

Itt azóta minden évben, születésének évfordulóján koszorúzási ünnepséget rendeznek a zágrábi magyarok.

"Antall Józsefnek, a demokratikus Magyarország első szabadon választott kormányfőjének emlékére a hálás Franciaország" által 1994. február 23-án létesített emléktábla Párizs nyugati részén, a Bois de Boulogne mellett található. A táblán a néhai kormányfő neve felett édesapjáról, idősebb Antall Józsefről is megemlékeznek a franciák, tisztelve benne az államférfit, aki francia hadifoglyokat és a nácik sok áldozatát mentette meg a haláltól. Róla, a "lengyelmentő" kormánybiztosról sorozatunk egyik korábbi cikkében írtunk ( http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2009/08/11/Idosebb_Antall_Jozsef_-_Varso/ ).

____________________________________________________________

„Magyar emlékek a világban” címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

 

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kondor Lajos (1928-2009) szerzetes 1946-ban lépett be a verbiták közé. Németországi tanulmányai után, 1954-ben küldte rendje Portugáliába, ahol szemináriumi nevelő és tanár volt. 1961-től a még kiskorukban elhunyt fátimai pásztorgyerekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének posztulátora lett. 2006 januárjában Jorge Sampaio, Portugália államfője a Portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át a szerzetesnek a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét.

A portugáliai Fátimában, ahol a katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint Szűz Mária 1917-ben többször is megjelent három pásztorgyermeknek, Kondor Lajos valóban sokat tett azért, hogy a kis településből ismert zarándokhely legyen, az ott élt pásztorgyerekeket pedig boldoggá avassák.

A magyar szerzetes volt a lelke a világban szétszórt magyarság összefogásának is, amely lehetővé tette, hogy Fátimában magyar kálvária és Szent István kápolna épülhessen.

Áder János köztársasági elnök, aki részt vett a szerzetes 2015-ös fátimai szoboravatásán, kiemelte: "Kondor Lajos jót tett velünk, magyarokkal, akiket hazájától távol élve is mindvégig testvéreinek, honfitársainak tekintett. Összetartotta a nyugati magyarságot azzal, hogy feladatot állított eléjük. Hatalmas szerepe volt a magyar kápolna és a magyar keresztút megépítésében. Tudta, hogy ezek a stációk azoknak is közös imahelyet teremtenek, akik hazájuktól távol élnek".

Az államfő koszorút helyezett el Kondor Lajos sírjánál is.

__________________________________________

 

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Lengyelországban, a Limanowa melletti Jabloniec hegyen a magyar Honvédelmi Minisztérium és a Kislengyelországi Vajdasági Hivatal a csata centenáriumára mintegy 15 millió forintból újította fel a temetőt. A munkálatok első ütemében megújult a kápolna, több síremlék, továbbá a temető sétányának köveit és a már leomlóban lévő kőkerítést is helyreállították.

 

Az 1914. november 28. és december 18. közötti limanowai csatában az osztrák-magyar csapatok megállították és a Dunajec folyó mögé szorították vissza a Krakkó irányába áttörni készülő orosz csapatokat.

 

A Limanowa melletti Jabloniec magaslaton található a 368. számú haditemető, ahol a monarchiabeli, lengyel és orosz hősi halottak nyugszanak.

 

A huszárok sírjai között áll a soproni Nádasdy császári és királyi 9. huszárezred parancsnoka, Muhr Ottomár ezredes kápolna-mauzóleuma is.

 

Ő huszárjai élén vetette bele magát a csatába, melynek során azonban egy orosz golyó halálra sebezte.


 

Az ünnepségen részt vett mások mellett Muhr Ottomár unokája is. Az ezredes élettörténetét külön kétnyelvű tábla ismerteti a látogatókkal. Fotónkon ezt tekintik meg a huszárhagyomány-őrző magyar lovascsoport tagjai is. A közelmúltban magyarok és lengyelek több programmal felidézték az első világháborúban megvívott győztes limanowai csatát. Legutóbb a Várpalotán felállított hősi emlékműtől indult el a limanowai emlékportya. A lovas csapat az első világháborúban használt felvonulási útvonalakat követve több emlékművet látogatott meg, s útjuk végén a limanowai csata emlékhelyén helyezték el koszorújukat.

__________________________________________

 

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az ausztrál nagyváros közelében működik az ötödik kontinens talán legjelentősebb magyar közösségi központja. A háromhektáros, ligetes területen a modern központi épület és a magyar templom mellett táblák, emlékművek is felidézik a látogatóknak a távoli anyaországot.


Közülük kiemelkedik a Magyar Hősök emlékfala, amely tiszteleg az utóbbi két évszázad harcaiban életüket áldozott katonák és civilek előtt, emlékeztetve 1848, 1956 és a két világháború véres csatáira. Az ’56-os forradalom, amelyet más ausztráliai emlékművek is idéznek (http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2013/11/09/Magyar_forradalom_1956_II__Melbourne_Bogota/), külön is szerepel a falon.


Az emlékfal legutóbb újabb táblával gyarapodott: novemberben a II. világháború befejező szakaszában a délvidéki magyarsággal szemben elkövetett partizán-atrocitásokra emlékeztető felírat került a többi tábla mellé. Mint ismeretes, a közelmúltban a magyar és a szerb államfő vajdasági közös fellépése azt  szolgálta, hogy e tragédiát – és az azt megelőző 1941-es ’hideg napokat’ – valóban „békévé oldja az emlékezés…”

__________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

0
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A farmotoros magyar autóbuszok első darabjait a múlt század ötvenes éveinek közepén kezdték gyártani Budapesten. Az újszerű, elegáns vonalvezetésű jármű – amely az Ikarus 55 típusnevet kapta – hamarosan rendkívül népszerű lett Magyarországon, s pár esztendőre rá már a külpiacokon is tekintélyt szerzett. A hatvanas évek legvégén, a 200-as sorozatnak Mátyásföldön helyet adva, a székesfehérvári üzem vette át a kifutó 55-ös gyártását, 1972-ben fejeződött be az összeszerelésük.


A KGST-n belüli „nemzetközi munkamegosztásnak” megfelelően címszereplőnk elsősorban a szocialista országokban népszerűsítette a magyar buszgyártást. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió és az NDK volt, e két országba hatezernél is több, a helyi rendeléseknek megfelelő kivitelű 55-ös került, de az Ikarus külföldre egyedi igényeket is kielégített, többek között Simca-Unic, Saurer, vagy Leyland erőforrást szerelt a buszba.

A Szovjetunióban elsőként a balti partvidéket, konkrétan Észtországot hódította meg az Ikarus 55-ös. A „latinbetűs” balti köztársaságok a birodalom „háztáji Nyugatjának” számítottak, ahol a körülményektől függően igyekeztek a lehető legmodernebb termékeket beszerezni az európai szocialista országokból (minden relatív…). Az 55-össel nem is kellett szégyenkezniük, a távolsági járatokon, mint például a Tallinn-Leningrád viszonylat, buszaink megjelenése reklámnak sem volt utolsó, különösen a Néva-parti metropolis utcáin.


Az észt autóbusz-vezetők többször szerepeltek az Ikarus történetében. Már a '80-as években történt, hogy az aktuális tavaszi BNV-n a szokásos Ikarus kiállításon állt egy sötétbordó Ikarus – igaz, egy 250-es –, mellyel észt buszvezetők 1 millió 250 ezer kilométert tettek meg, fődarab (motor+váltó+hidak) felújítás nélkül. Jó néhány régi buszunk, köszönhetően a balti pilóták szeretetteljes gondoskodásának, ma is forgalomképes. Képeinken például egy 1972-ben épült Ikarus 55.14 Lux látható, amely jelenleg is szállítja egy észt múzeum vendégeit. Miután a közelmúltban Budapest bezárta tallinni diplomáciai képviseletét (az épület bérleti jogáért azonnal jelentkezett Románia), a nagykövetség helyett az ilyen „ipari műemlék” is emlékezteti az észteket kapcsolatainkra, amelyek túlmutatnak a nyelvrokonságon.

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

0
7 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A közép-szlovéniai városban 2013-ban márványtáblát állítottak a jugoszláv hatóságok által 1945-ben oda deportált Mura-vidéki magyarok emlékére. Az aktust a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzetiségi Közösség (MMÖNK) kezdeményezte. A hrastoveci várban jelenleg működő szociális intézmény vezetősége segített az emlékmű és környezete kialakításában, a magyar kormány pedig hozzájárult a költségek fedezéséhez.

 

A hrastoveci várudvaron felavatott emléktáblán Márai Sándor Halotti beszéd című versének „Miért?... Magyar voltál, ezért" sorai állnak, magyar és szlovén nyelven.

A korabeli jugoszláv politikai rendőrség által 1945-ben deportált csaknem 600 muravidéki magyar (köztük közel kétszáz gyermek) elűzését megelőzte, hogy 1941-ben a korabeli magyar hatóságok ugyanarról a tájról ugyanannyi szlovént internáltak Sárvárra, akiket hasonlóképpen ellenségnek tekintettek.

A magyar szervek akkor betolakodóknak tartották a Trianon után betelepült szlovéneket, a jugoszlávok pedig 1945-ben hűtleneknek a magyarokat.

A valamikori internálás még élő elszenvedői és hozzátartozóik rendszeresen felkeresik a kis emlékművet, kifejezve reményüket, hogy az voltaképpen figyelmeztetés: senkit sem szabad meghurcolni nemzeti hovatartozása miatt.

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.


0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A zenerajongásáról mindig is jól ismert cseh főváros közönsége viszonylag későn, 1840-ben élvezhette első alkalommal Liszt Ferenc (1811-1886) zongorajátékát. A koncert helyszínén, Prága legrégebbi bérházának falán mellszobor – Hana Wichterlová cseh szobrászművésznő alkotása – és rövid szöveg emlékezteti az arra járókat a művészettörténeti eseményre. Maga az Uhelny trh és a Národní trida közötti épület – a Platyz – mindmáig a kultúra egyik központja maradt Prágában, a háztömb udvarán például időről időre fiatal képzőművészek rendeznek kiállításokat alkotásaikból.

A magyarok és a világ “hírhedett zenésze" – mint Vörösmarty szólította meg őt – a XIX. század negyvenes éveiben még több alkalommal fellépett ugyanezen a helyen. Liszt ebben az időben már Európa-szerte ismert és viharosan ünnepelt zongoraművész volt, akinek sikere Prágában sem maradt el. A világot járó és játékával meghódító Liszt Ferenc nemzetközi koncert-kötelezettségei miatt viszonylag ritkán szerepelt hazájában, de magyar érzéseinek számos esetben tanúbizonyságát adta. 1838-ban hangversenysorozatot tartott a pesti árvízkárosultak javára, 1840-ben – tehát első prágai fellépésének évében – pedig alapítványt tett egy Nemzeti Zenede létesítésére Pesten.

 

Kijevben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség állított emléktáblát Lisztnek annak a régi teremnek a falán, ahol a művész oroszországi hangversenykörútja során 1847-ben nagysikerű koncertet adott. A mester emellett Odesszában és Jelizavetgrádban is fellépett. Itteni élményei hatására írta két zongoradarabját, az Ukrán balladákat, amelynek alapjául a Jaj, ne menj, Hricju és a „ Szelek fújnak, vad szelek..." kezdetű dalok szolgáltak. Sokat merített az ukrán dallamkincsből  a Mazepa című szimfonikus költemény megírásakor is.

 

Itáliában is szívesen látott vendég volt. Tivoli, a műemlékekben gazdag kisváros mintegy 30 kilométernyi távolságra esik Rómától. Leghíresebb látványossága a Villa d'Este egy ideig egy Habsburg tulajdonában volt, aki meghívta Liszt Ferencet. A kiváló muzsikus két híres zongoradarabban állított emléket látogatásának: Villa d'Este Szökőkútjai és Villa d'Este ciprusai. A magyar Liszt Ferenc Társaság emléktáblája a villa bejáratánál, baloldalt látható.

Weimarnak, a német kultúra és művészet talán legismertebb és legjelentősebb központjának, Goethe és Schiller városának hosszabb időszakokon át neves magyar lakója is volt, Liszt személyében. A nagy muzsikus először 1848-ban telepedett le a türingiai városkában, ahol 1861-ig élt, s tíz éven át a hercegi udvar karnagyaként működött. Itt és ekkor kötött életre szóló barátságot Richard Wagnerrel (a Lohengrin ősbemutatóján, 1850-ben Liszt vezényelt a weimari színházban). Az addig inkább virtuóz zongoraművészként Európa-szerte ünnepelt Liszt Ferenc zeneszerzői tevékenysége ebben az időszakban teljesedett ki. 1856-ban az általa komponált ünnepi misével szentelték fel az esztergomi székesegyházat, s ugyancsak ekkor született Hungaria című szimfonikus költeménye is, amelyet először Pesten mutattak be.

Néhány római esztendő után a mester ismét visszatért az Ilm partjára, de egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre látogatott el a magyar fővárosba is.

Zeneszerzői tevékenysége mellett Liszt szervezőként is öregbítette Weimar hírnevét: az ő kezdeményezésére jött létre itt az Általános Német Zenei Egyesület, amely a várost évtizedekre a német zenei élet középpontjává változtatta.

Nem meglepő tehát, hogy a németek is hozzánk hasonlóan becsülik, sajátjuknak tekintik “Franz" Lisztet, akiről – akárcsak a magyar fővárosban – Weimarban is zeneművészeti főiskolát neveztek el (Hochschule für Musik Franz Liszt).

1902-ben felállították a szobrát, a házban pedig, ahol itteni tartózkodása idején 1869-től halála évéig élt, a földszinten Liszt-múzeumot rendeztek be, az emeleten viszont eredeti formájában hagyták meg a lakását, amelyet a tisztelők tömegei keresnek fel mindmáig.

Liszt Ferenc életének utolsó éveiben többször járt Bayreuthban, hiszen Richard Wagner, a Bayreuthi Ünnepi Játékok megalapítója volt egyik legjobb barátja.

Liszt második lánya, az 1837-ben született Cosima 1870-ben Wagnerhez ment feleségül.

Liszt támogatta a Festspielhaus építésére indított gyűjtést és segített az ünnepi játékok elindításában is.

 

Bayreuthban, az ünnepi játékok idején érte a halál

 

Liszt Ferencet 1886-ban.

Már betegen érkezett az eseményre, a Parsifalt, valamint a Trisztán és Izoldát azonban még megtekintette, mielőtt tüdőgyulladás következtében meghalt; a ház falán ma tábla őrzi emlékét.

 

Kívánságának megfelelően Bayreuthban temették el.

A zeneszerző-zongoraművészt hatalmas gyászmenet kísérte a városból végső nyugvóhelyére.

 

Mellszobra – Arno Breker alkotása ­– a Festspielhaus kertjét ékesíti, egykori lakóhelyén múzeum működik.

 

 

A varsói Liszt-emlékművet ünnepélyesen avatták fel a lengyel főváros Lazienki parkjában, Fryderyk Chopin emlékművének szomszédságában.

 

A lengyel királyok egykori parkjában a varsói hatóságok először és csak a Liszt-szobor esetében tették lehetővé, hogy a Chopin-emlékmű közvetlen közelében egy másik, ráadásul nem lengyel személyiséget ábrázoló szobor kapjon helyet. A parkban áll ugyan szobra több neves lengyel írónak, művésznek, de ezeket a Chopin-szobortól távolabb helyezték el.

A Liszt-szobor varsói felállításának az volt az előzménye, hogy Szilasi Alex zongorista a 2010-es Chopin-évben egy Chopin-mellszobrot kapott ajándékba, s a művész úgy döntött, hogy ezt felajánlja Budapestnek. Egyúttal megfogadta, hogy cserébe egy Liszt-szobrot ajándékoz Varsónak.

A térplasztikát Gerő Katalin készítette el, a szobrászművész munkájáért nem kért honoráriumot. A szoboravatáshoz kiváló alkalmat nyújtott a két zeneszerző születésének – egymást követő – 200. évfordulója, továbbá az Európai Unió ugyancsak egymást követő 2011-es magyar és lengyel elnöksége.

 

 

Olaszországban, a Como-tó partján fekvő festői városkában, Bellagióban Liszt Ferenc 1837-ben töltött néhány hónapot Marie d'Agoult grófnővel, szerelmével. December 24-n született lányuk, Cosima. Ez volt az akkor 26 esztendős művész életének egyik kiváltképp eredményes szakasza – mint az ott 1961-ben elhelyezett emléktábla fogalmaz: “Bellagioban töltötte viharosan romantikus életének egyik leghevesebb szenvedélyű és legtermékenyebb periódusát”. A Villa Melzi platánjai alatt Dante költeményét olvasva komponálta az Après une lecture du Dante, fantasia quasi sonata-t, amely Dante-szonátaként ismert.

 

Nagy művészünk zongorajátékát a spanyol fővárosban egy hónapon át több alkalommal élvezhették az érdeklődők.

 

Liszt 1844. október 29-én és november 22-én  Madrid egyik legelőkelőbb palotájában, a Palácio Villahermosában lépett fel.

 

Az ott működött Művészeti és Irodalmi Líceum adott helyet e koncerteknek, amelyek Európa e sarkában is öregbítették az akkor már 33 esztendős mester jól megalapozott hírnevét (részletek a

http://www.fotomadrid.com/verArticulo/154 honlapon).

 

Ugyanitt a hangversenyeknek termet biztosító palota érdekes történetével is megismerkedhetnek – spanyolul tudó – olvasóink.

 

Az épület téglafalán 1987-ben elhelyezett emléktábla Madrid adománya, egyben tisztelgés Liszt Ferenc előtt, halálának 100. évfordulóján.

 

 

Liszt Ferenc egész alakos szobrát 2014-ben avatták fel a torontói Royal Music Conservatory előterében.

 

A műalkotás az 1956 óta Kanadában élő Fekete Tamás, felesége és testvére adománya.

 

A 2,25 méter magas bronzszobrot Budapesten készítette Stremeny Géza szobrászművész, repülővel szállították Torontóba, ahol a királyi konzervatórium épületében kapott helyet.

 

A Liszt-szobor ötletét korábban a konzervatórium magyar származású rektora, Peter Simon vetette fel.

 

 

 

1842-ben, Szentpétervár felé utazván Liszt Ferenc -  31 évesen - az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó jeles balti iskolavárosban, Tartuban tett látogatást,.

Az 1802-ben újranyitott (de még a svéd Gusztáv Adolf király által 1632-ben alapított) Tartui Egyetem koncertterme biztosította a helyszínt a fellépéshez.

A XIX. században még jelentős német lakosságú Tartuban (Dorpat) a helyi Dörptsche Zeitung már előre beharangozta Liszt Ferenc hírnevét.

Április 9-12-én Liszt három koncertet is adott Tartuban, olyan sikerrel, hogy ott ma ehhez a dátumhoz igazítva ünneplik meg a Zene napját.

A baltikumi kisugárzású tanintézményben az eseményt emléktála örökíti meg, amelyet 2012-ben avatott fel a(z azóta bezárt) tallinni magyar nagykövetség és az észtországi magyar kulturális intézet

___________________________________________


“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

1
7 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A magyar nyelvű költészet első, valóban világirodalmi szintű, nagy formátumú művelője, Balassi Bálint (1554-1594) életének négy évtizedéből nyolc esztendőt töltött Lengyelországban.

Élményeit, a szomszéd nép iránti rokonszenvét számos költeménye őrizte meg az utókor olvasóinak.

Balassi egyik kedvelt tartózkodási helye az akkori lengyel királyi székváros, Krakkó volt, itt készült 1572-ben első irodalmi értékű munkája, a németből magyarra fordított Beteg lelkeknek való füves kertecske.

A költő a XVI. század nyolcvanas éveinek végén gyakran megfordult a Szent Anna utcában, ahol Zarkándy (vagy Szárkándy) Annáék házában “szívesen fogadott vendég" volt. (Ám Anna egy ismert magyar főnemesi család sarjához, Wesselényi Ferenchez ment feleségül.) A ház úrnőjéhez (?) írt verseiben Caeliának nevezi szerelmének tárgyát Balassi.

Az egykori épület helyén álló Potocki-palota falán ma bronz dombormű örökíti meg a költő emlékét.

A művészi alkotást Boleslaw Chromy, a legjelesebb kortárs lengyel szobrász készítette Kovács István krakkói magyar főkonzul kezdeményezésére, s 1995. január 15-én avatták fel.

Magyarországról érkező hivatalos vendégek és magánszemélyek gyakran emlékeznek meg itt egy-egy virágcsokorral a hányatott sorsú poétáról.

 

Visszatérve Wesselényiékhez, költőnk hosszabb ideig vendégeskedett a vele egyidős főúr debnói kastélyában is.

 

Ennek emlékét egy 1988-ban a Magyarbarátok Tarnowi Társasága által ott felállított bronztábla őrzi.

 

Innen sem kerültek napvilágra olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműsítenék a szerelmi kapcsolatot Wesselényi felesége és Balassi között.

 

Az ezidőtájt született Caelia-versek ihletőjét nem Zarkándy Anna személyében keresik ma már az irodalomtörténészek.

 

 

 

Balassi emlékét őrzi a lengyelországi Krosno melletti Kamienec várában elhelyezett bronztábla is – a várat a Balassi család az 1560-as években vásárolta meg. A katona-poéta terve az volt, hogy a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban részt vegyen. A lengyelek azonban, a hadikészültség ellenére 1590 végén békét kötöttek a szultánnal.

Ezt követően Balassi Bálint - némi európai utazás után - hazatért, és 1594-ben a törökökkel vívott esztergomi csatában kapott súlyos sebesülésébe halt bele.

___________________________________________


“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

 

0
6 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Észtország második legnagyobb városa, Tartu és annak egyeteme az egész Baltikumon túlterjedő hatású tudományos központ. Elődjének 1583-as megalapítása még Báthori István nevéhez fűződik, jóllehet akkor még fel sem merült a finnugor nyelvrokonság és az ebből levezethető kapcsolattartás. Később, a cári időkben a tartui oktatás németül folyt, s csak az ország  1918-as függetlenné válása után lett az észt a tanítás nyelve a Tartui Egyetemen. Önálló finnugor tanszék is alakult, emellett 1923-tól Magyar Tudományos Intézet kezdte el működését, az universitashoz kapcsolódva.

Ennek az intézetnek lett első igazgatója – és az egyetem professzora – Csekey István (1889-1963) európai hírű jogtudós, aki jelentős munkásságot fejtett ki az észt-finn-magyar történelmi, kulturális és jogrendszerbeli kapcsolatok kutatásában is. 1931-ig folytatott tevékenységét az Észt Tudós Társaság örökös tagsággal, az egyetem pedig tiszteletbeli doktori címmel honorálta.


A húszas években egy másik magyar tudós, Haltenberger Mihály (1888-1972) is vendégprofesszorkodott Tartuban. 1924-ben az akkor már Európa-szerte ismert földrajztudós elfogadta az egyetem meghívását, és két évet töltött a városban, tanítva és kutatva. Azóta a magyar geográfust tekintik az észt földrajztudomány egyik megalapítójának, aki az egyetemen megszervezte a balti-tengeri oceanográfiai kutatásokat is.

A két tudós hazánkfia tiszteletére a Tartui Egyetem 1998-ban emléktáblát állított. A város számos más esetben is kifejezte rokonszenvét Magyarország iránt. 1971-ben például a Szovjetunióban (ahová akkor Észtország is tartozott) minden színháznak kötelezően előírták a részvételt a magyar drámafesztiválon. A tartui teátrum Madách művét, Az ember tragédiáját mutatta be modern felfogásban, és a hatalmas ország több száz színháza közül elhódította az első helyet.

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

A francia fővárosban járt poétáink emlékét csakúgy, mint számos más, itt hosszabb időt töltött jeles hazánkfiáét, a kőbe vésett szövegek mellett a művészet iránt különösen fogékony, a támogatásra szoruló és azt megérdemlő honfitársainkat hagyományosan felkaroló párizsi magyar közösség is őrzi.

Így tábla örökíti meg a “világ fővárosában" tragikus sorsú költőnk, Radnóti Miklós (1909-1944) nevét is, aki a két világháború között fordult meg errefelé.


Radnótiról neveztek el teret a szerbiai Borban, ahol munkatáborban raboskodott, s ahol ma szobra áll, Varga Imre alkotása.

A vajdasági Magyar Szó tudósítójának egy helybéli lakos azt állította, hogy az egyik zsagubicai ismerősének apja annak idején megismerkedett Radnótival.

Mivel a mesterember fiatalkorában Franciaországban dolgozott, a francia nyelv volt az, amelyen beszélni tudtak, s a család ma is őriz egy francia nyelvű lapot vagy levelet Radnóti Miklóstól.






Halálának 70. évfordulója alkalmával az észak-csehországi Liberecben Radnóti Miklós új kétnyelvű - cseh és magyar - emléktáblát kapott. A nagy magyar költőnek, aki az 1927/28-as tanévben a helyi textilipari technikum (ma középiskola) hallgatója volt, 1972-ben már állítottak emléktáblát az intézmény falán. Ezt azonban az elmúlt négy évtized alatt kikezdte az idő, ezért Magyarország prágai nagykövetsége kezdeményezte egy új tábla elhelyezését. A tábla elkészítésének anyagi fedezetét a Civil Alap pályázatán elnyert támogatás segítségével biztosította a magyar diplomáciai képviselet. A megemlékezést a nagykövetség a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével (CSMMSZ), valamint a libereci iskolával és a regionális tudományos könyvtárral együttműködve szervezte meg. Az emléktábla leleplezését követően a könyvtárban Radnóti-estet rendeztek.

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

 

 

0
5 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A kolloidkémia megalapítója és egyik legkiválóbb kutatója, a Nobel-díjas Zsigmondy Richárd (1865-1929) Bécsben született, az osztrák fővárosba költözött magyar nemesi család gyermekeként. Münchenben végezte tanulmányait majd Grazban lett egyetemi tanár, pár évvel később a magyarok által is szívesen látogatott, híres göttingeni egyetem professzora, ahol szinte haláláig dolgozott.

Már fiatalon jelentős eredményeket ért el a kolloidikában.

1903-ban a német Siedentopffal közösen készítette el az ultramikroszkópot a mikroszkópos feloldóképesség határán, azaz a 0,5 mikronon alul levő, a fény hullámhosszánál kisebb részecskék megfigyelésére.

A találmány a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszköze volt.

E kutatással függött össze másik két nevezetes találmánya, a kolloidok felhasználásával készült membránszűrő és annak tökéletesített változata, az ultraszűrő (1918 és 1922).

„A kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért” (az ultramikroszkóp felfedezéséért)1926-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat.


A németországi egyetemi városkában emléktábla jelzi azt az épületet, ahol a tudós élt és dolgozott. A Holdnak a Földről nem látható oldalán egy kráter is őrzi a nevét (http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2014/06/03/Magyar_emlekek__a_vilagurben/).

Mint említettük, Zsigmondy nem hazánkban született, nem is nálunk nevelkedett, és kutatói pályáját sem Magyarországon futotta be. A tudományos világ Richard Adolf Zsigmondy néven ismerte meg és el. Ezzel együtt szülei után ő is tudott magyarul. Családja, rokonsága ébren tartotta benne a magyarságtudatot, amiről nyilatkozataiban is többször megemlékezett.

_________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A XX. század első felének egyik nemzetközileg legismertebb kommunista szereplője Zalka Máté (1896-1937) volt, politikai és katonai szerepvállalása mellett irodalmi tevékenysége okán is.

Frankl Béla néven a Szatmár megyei Matolcson, falusi boltos fiaként született. Érettségi után (Szatmárnémetiben végezte a felsőkereskedelmit) színész lesz, 1915-ben pedig önként jelentkezett katonának.

Részt vett a doberdói, majd a volhíniai harcokban, a Bruszilov-féle áttörés idején hadifogságba került. Súlyos sebesüléssel viszik Szibériába, Krasznojarszkba, ahol kapcsolatba kerül a bolsevikokkal.

 

A polgárháborúban harcolt Szibériában, az Uralban, Közép-Ázsiában, Ukrajnában, végül a Krímet megszállva tartó Vrangel báró és annak angol támogatói ellen.

Krónikások szerint ő vezette annak a három gyalogezrednek egyikét, amelyek a Fekete-tenger sekélyvizű szélén át megkerülték a bevehetetlennek hirdetett Perekopi erődöt.

 

Haditettét és nevét a Krím központjában, Szimferopolban utca és emléktábla őrzi. A polgárháború befejezése után írással is próbálkozik, főleg háborús élményeit örökíti meg, kiemelkedik közülük a Doberdó című kötete.

Az írás mellett Zalka folytatta agitációs tevékenységét, bejárva a Szovjetunió számos vidékét. Így vetette el sorsa a Volga-menti Csebokszáriba is, ahol 1933 végén a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság útépítő élmunkásainak kongresszusán buzdította a dolgozókat.

A nem túl jelentős eseményt a helyiek fontosnak tartották megörökíteni, így a csuvas fővárosban három (orosz, csuvas - és magyar) nyelvű tábla állít emléket a "magyar kommunista író" látogatásának és szereplésének, az eseménynek egykor helyt adott épület falán.


Közben időről időre fegyvert ragad. Előbb Kemál Atatürk hadseregében harcol az angolok ellen Törökország függetlenségéért.

Állítólag az egyre nyomasztóbb sztálini tisztogatások elől is menekül, amikor 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörésekor az elsők között indul a köztársaságiak megsegítésére. Lukács tábornok néven a nemzetközi brigádok egyik legismertebb, számos győzelmet arató katonai vezetője, aki Madridtól északra, Huescánál halt hősi halált.

_________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

0
5 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Történelembarátok számára is kevésbé ismert, hogy a Holokauszt több tízezer túlélőjét - akik a háború után Palesztinába akartak jutni - a brit hatóságok elfogták és évekig ciprusi internálótáborokban tartották fogva. A történet jól végződött: Izrael állam megalakulása után az internáltak – köztük számos magyar zsidó - célba értek.

Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke 2014 szeptemberében a ciprusi Larnakában emléktáblát adott át Sneor Levitinnek, a helyi zsidó hitközség rabbijának. A tábla azokra emlékeztet, akik a második világháború után Palesztinába akartak eljutni, ám akiket (mintegy ötvenezer embert) az akkori mandátumterület brit urai ciprusi internálótáborokba zártak.

A britek már egy 1939-ben kiadott Fehér Könyvben korlátozták Palesztinába történő bejutásukat. Ez a háború végeztével sem sokat változott. 1945 után havi 1500 főt engedtek Palesztinába, holott százezernyi túlélő tengődött hontalan menekültként szerte Európában. London azért korlátozta a bevándorlást, mert nem akarta végleg magára haragítani gyarmatainak, köztük palesztin mandátumterületének arab lakosait, akik persze hevesen ellenezték a külföldiek letelepülését.

Miután Hanti Vilmos – aki az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) elnöke is - átadta az emléktáblát, a MEASZ és a larnakai zsidó hitközség képviselői arról állapodtak meg, hogy azt – néhány hónap múlva - ünnepélyesen elhelyezik egy Xilotimbou nevű, Larnaka közelében fekvő településen, ott, ahol valamikor az egyik internálótábor állt. A magyarországi Holokauszt hetvenedik évfordulójához kapcsolódó akciójával a MEASZ a maga részéről is tisztelegni kívánt a náci népirtás áldozatainak és túlélőinek emléke előtt.

______________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

1
1 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

A 15 milliós indiai metropolis, Nyugat-Bengália fővárosa (felújított régi nevén Kolkata) kiemelt helyet foglal el a magyar tudománytörténetben: itt működött a XIX. század harmincas éveiben Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842).

A nagy Kelet-kutató, aki a magyarok ősi hazáját és késői rokonait szerette volna fellelni Ázsia szívében, több mint egy évtizeden át folytatott nyelvi és egyéb kutatásokat a Bengáli Ázsia Társaság ma is álló, XVIII. század végén épült székházában.

 

Ennek előcsarnokában 1911-ben felállították Csoma mellszobrát – Holló Barnabás alkotását –, a Magyar Tudományos Akadémia ajándékát a kalkuttai tudós társaságnak, amely híven őrzi és ápolja a magyar orientalista emlékét.


Szellemi örökségének gondozására rendszeresen szerveznek tudományos tanácskozásokat, konferenciákat Kalkuttában; utoljára Kőrösi Csomának az indiai kultúra kutatásában kifejtett tevékenységéről tartottak nemzetközi szimpóziumot a viharvert, ódon falak között.

Eredeti tervét ugyan nem tudta megvalósítani, ám eredményeivel, az első tibeti-angol nyelvtannal és szótárral, páratlan nyelvészeti dolgozataival elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetemes tudomány gazdagításában. 1830-ban érkezett a társaság meghívására Kalkuttába, ahol a székház egyik apró szobájában élt és dolgozott.

A cellát máig Kőrösi Csoma-emlékszobaként őrzik, az intézmény könyvtárát pedig a Székelyföldről idáig eljutott tudós számos kézirata gyarapítja.

Az ő nevéhez kapcsolódik a bibliotéka gazdag anyagának első átfogó rendezése is, e munkájában – amelynek eredményei máig élnek – ritkaságszámba menő tárgyi és nyelvi ismeretei segítették (a magyarral együtt húsz nyelven beszélt).

Innen, a Gangesz partjáról indult útnak, hogy eredeti célját megvalósítsa, de ebben megakadályozta halála: útközben Tibet felé végzett vele a malária.

1842-ben Dardzsilingban, a régi angol temetőben temették el, sírja ugyancsak tisztelt és látogatott magyar emlékhely Indiában.

Ázsiába indulását megelőzően Csoma Göttingenben, a magyarországi diákok által is előszeretettel látogatott, nagyhírű német egyetemen tanult orientalisztikát. Az itt gyűjtött szakmai és nyelvtudásnak birtokában vágott azután neki kontinenseken átívelő útjának. A Harz-hegység déli nyúlványainál fekvő barátságos városkában márványtábla emlékeztet a valamikori “göttingai” hallgatóra, akire ma is joggal büszke az alma mater. Az emléktáblát Rackebrand pékmester hajdani házán, Csoma egykori szálláshelyén (Weender Strasse 31.) 1954-ben az Urál-Altaji Társaság kezdeményezésére helyezték el. Ott töltött éveiről szól a következő idézet is: "Csoma kutatói felfogásában a kitűzött cél nemcsak a magyar őshaza megtalálása volt, hanem a magyarok rokonának tekintett hunok ázsiai őstörténetének tisztázása is. “Ázsiai utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első település helyeit. Összegyűjteni történelmi tetteinket, megfigyelni a hasonlóságát, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van” – írja. Különféle források szerint Kőrösi Csoma Sándornak a göttingeni egyetemen folytatott tanulmányai során két olyan tanára is volt, aki arra ösztönözte, hogy a magyarok eredetét kutassa. Az egyik Eichhorn, akit híres orientalistaként ismer a nyugati világ. A másik pedig az antropológia megalapítója, Blumenbach professzor. Kőrösi az utóbbi révén tette magáévá az ujgur elméletet. Ugyanis a professzor irányította rá figyelmét arra, hogy a magyarok valószínűleg a kínai évkönyvekben sokat szereplő ujguroktól származnak. De õ volt az is, aki arra biztatta tanítványát, hogy a magyarságnak ezt az állítólagos őstörzsét, és ezeknek eredeti hazáját felkeresse."

Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztetnek az erdélyi szülőföldjén és vándorlási állomásain elhelyezett táblák, térplasztikák, így a szíriai Aleppóban, Teheránban, és Indiában többfelé. De ott is kifejezik iránta a tiszteletet, ahol soha sem járt, például Párizsban, Londonban, Tokióban egy szoborral, vagy Vietnámban egy sztúpával. Pontosabban Dél-Vietnámban, Vung Tau településen, ahol a múlt század 20-as éveiben Budapesten és Berlinben párhuzamosan alakult buddhológiai intézet nyitott képviseletet. Az ő kezdeményezésükre, konkrétan Rudolf Petri szerzetes, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet tanára akciója nyomán a Mekong deltavidékén 1972-ben, "a Magyar Bodhiszattva" tiszteletére sztúpát emeltetek.

__________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

 

0
5 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Wigner Jenő Pál (1902-1995), az egyik legkiválóbb magyar–amerikai kutató, aki Nobel-díjat kapott "az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért." Egyike volt azon 20-as évekbeli tudósoknak, akik gyakorlatilag újjáteremtették a fizika tudományát.

 

A polgári családban született Wigner több mint kortársa volt Budapest híres zsidó-magyar tudósainak, akik közé Erdős Pál, Teller Ede, Neumann János és Szilárd Leó is tartozott. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban Rátz Lászlótól, a legendás tudóstól és tanártól (aki Neumannt is tanította) tanulhatott matematikát, fizikát pedig a neves tanártól, Mikola Sándortól. 1920-ban beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, ám 1921-től a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait, majd a Kaiser Wilhelm Institutban dolgozott. 1925-ben édesapja mellett az újpesti bőrgyárban mérnökként helyezkedett el, de hamarosan visszatért Németországba, a berlini Kristálytani Kutatóintézetbe.

Később Göttingenben a nagy matematikusnak, David Hilbertnek lett a segédje, a nagy tekintélyű egyetemi városban töltött évekre emlékezet táblája is. 1930-ban az amerikai Princeton Egyetem - Neumannal együtt - felvette tanárai közé, itt eltöltött valamennyi időt Einsteinnel is. A késő harmincas években kiterjesztette kutatásait az atommagokra. Kidolgozott egy fontos általános elméletet az atommag-reakciókra, ezen kívül alaposan értett a mérnöki tudományokhoz is. Az atomreaktor kifejlesztését a nevéhez kapcsolják. A háború idején nagy szerepe volt a Manhattan-terv melletti agitációban, ami az atombomba megépíttetéséhez vezetett, Hitler megfékezése érdekében. Azonban nagyon letörte, hogy Japánra le is dobták a bombát.

 

1946-ban elfogadta a tennessee-i Clinton Laboratory kutatási és fejlesztési igazgatói állását. Mivel nem volt hivatalnok típus, egy év múlva visszatért tanítani és kutatni a Princeton Egyetemre. 1960-ban betekintést nyújtott a matematika hatalmába legismertebb, nem fizikai tárgyú tanulmányában, a mára klasszikussá vált “The Unreasonable Effectiveness of Mathematics in the Natural Sciences” (A matematika ésszerűtlen hatékonysága a természettudományokban). 1963-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat, amit így kommentált: “Nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy közlik a nevemet az újságok, hogy nem tettem semmi komiszat.” Wigner Jenő híres volt finom modoráról és körülményes udvariasságáról. Ugyanakkor tudós létére meglehetősen babonás volt, nem állhatta, ha 13 számla volt a zsebében, és ha jó hírt hallott, azonnal lekopogta valamilyen fából készült tárgyon. Kilencvenévesen, 1992-ben közzétette emlékiratait, “The Recollections of Eugene P. Wigner” címmel. Három évvel később Princetonban érte a halál. Itt temették el, feleségével, nem messze Neumann János sírjától.

Végül ejtsünk szót magyarságáról. Még utolsó éveiben is szívesebben és könnyebben beszélt magyarul, mint németül vagy angolul. A Nobel-díjasoknak abba csoportjába tartozott, akik vállalták magyarságukat, és hálát érzett szülőhazája iránt: "Sok víz folyt le a Dunán, mióta utoljára fürödtem benne. Az idő azonban nem mosta le hálaérzetemet születésem helye iránt." Másutt így írt Magyarországról: "Nem felejtettem el, hogy bölcsőm volt, hogy sokáig éltetett, hogy ott szereztem meg tudásom alapját." Vörösmarty Mihály verseiből hosszú sorokat tudott kívülről idézni élete alkonyán is. Magyarul nem tudó lánya elmondása szerint, ha nagyon elmélyült a munkájában, egy furcsa énekdallamot dúdolt, ami valahogy így hangzott: "Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs..." Az 1956-os forradalom eseményeit követve megállapította: "… a nyugat karba tett kézzel nézte a magyar nép mozgalmának véres elnyomását." (Wigner, 1966). 1976 után többször hazalátogatott, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság rubintokkal ékesített érdemrendjét. Halálakor is magyar származású amerikai fizikusként emlegették. 

 

___________________________________________

 

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

 

 

 

 

 

 

1
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Címkefelhő

@hm kulfold abház adománygyűjtés Afganisztán Afrika agyműtét ajándék alapítvány Alaszka albán algériai államfő amerikai angol Antant antifasiszták Aranycsapat argentin Árpád ház árpádház árvaház árvák árvíz aszteroidák asztronauta atom Auschwitz ausztrál autóbusz bajor bányász barátság barlangkolostor Báthori BEK békefenntartás békefenntartó belga Benfica betyár boldog boldoggáavatás bolgár bor botlókő börtön brazil brit buszgyártás cigány corvin cunami csata csatár cseh Csehszlovákia cserkész csillagászat csuvas csúzli dél afrikai Délkelet Ázsia diplomácia díszpolgár Dunajec ecuadori edző egészségügy egyetem egyház egyiptomi elenállók elesettek emigráció emirátus emlék emlékbélyeg emlékek emlékfal emlékház emlékhely emlékhelyek emlékkandeláber emlékkoszorú emlékmű emlékművek emlékoszlop emlékszoba emléktábla építészet eposz Erdély erdélyi érdemrend éremművészet esküvő ÉszakAmerika észt étterem EU EurópaiParlament Exodus export falikép falubokor FehérGárda felkelés felújítás festészet festő festőművész film finn finnugor forradalmár forradalom források fotó földrajz főpap francia freskó freskók futballedző Gábor díj Garibaldi gerilla görög grafikus grúz gyermekfalu gyermekotthon gyógyfürdő gyógyítás gyűjtés háború hadfelszerelés hadifogoly hadifogság hadihajó hadikórház hadsereg hajós haláltábor HalicsGalícia Héttorony Hold Holocaust holográfia holokauszt Hollywood honfoglalás honvéd honvédség horvát hős hunyadi huszár IIvilágháború ImperialCollege India indiai internálás iráni író irodalom Itália Izrael izraeli Jászberény jelkép jog kambodzsai kanadai kápolna kard katalán katolikus katona katonaság katonasír Katyn kazah kémia képviselő kereskedelem Késmárk kibuc Kijev kínai király királykápolna királyné kisbolygók kitüntetések kivándorlás kivégzés kolostor kolumbiai kommunista kommunizmus kommün koncertterem koncetrációs tábor kopjafa koreai kórház Korinthoszi csatorna kormányfő korona kozmosz költészet költő könnyűlovasság könyvkiadás Közép Ázsia közlekedés Kreml kubai kultúra kun kuruc külügyek kürt emlékmű labdarúgás láger lakótelep lapszerkesztés Lavra Lehel lengyel libanoni litván macedón madagaszkári magyar magyarság malária mártírok másolat matematika megemlékezés mellszobor menekülők menekültek merénylet mérnök Michelangelo MMÖNK modern moldovai mozaik mozi múmia Munkácsy munkaszolgálat Muravidék múzeum műemlék művészet művészettörténet nácizmus nagykövetség Nagyvárad NATO német néprajz népünnepély névfelvétel Nobel díj nolblog nyelvészet nyelvtudomány Óceánia olasz orientalisztika orosz Országgyűlés ortodox orvostudomány osztrák osztrák magyar öltözet örmény Panama csatorna pápa partnerség patika perzsa pilóta polgárháború portré portugál proklamációk prostitúció rabság rákkutatás RealMadrid reformáció repülőtér római román Rusztaveli segély Shakespeare sír síremlék sírkő spanyol sport srilankai stadion svéd szabadságharc számítástechnika számítógép szarkofág székelykapu székesegyház Szentföld Szepesség szerb szerzetes szerzetesrend szibéria szigetvilág szilva szlovák szlovén szobor szoborpark szoborportré szobrász szobrászat szovjet szökőkút szőlő tájképek Tanácsköztársaság tanácsterem tánc táncparádé tanítás társaság tatárjárás temető templom természettudomány testőr testvérvárosok Tibet török történelem Transzszib tudomány turizmus turkológia túróstáska tűzoltó újzélandi ukrán ultramikroszkóp uralkodó USA utazás utcanév űrkutatás üzbég üzlet vallás várbörtön vasfüggöny Vatikán védőszent vegyészet vendéglátás vértanú Vietnám vietnámi világháború viselet volk VörösHadsereg vulkán Wallenberg zene zenekar zongoraművész zsidó zsidómentés zsidóság