Liszt Ferenc - Prága, Kijev, Tivoli, Weimar, Bayreuth, Varsó, Bellagio (update)
volk|2012. máj. 23. 16:17|13 komment, szólj hozzá te is!
emlékház, emléktábla, lengyel, magyar, német, olasz, szoborportré, ukrán, volk, zene
A zenerajongásáról mindig is jól ismert cseh főváros közönsége viszonylag későn, 1840-ben élvezhette első alkalommal Liszt Ferenc (1811-1886) zongorajátékát. A koncert helyszínén, Prága legrégebbi bérházának falán mellszobor – Hana Wichterlová cseh szobrászművésznő alkotása – és rövid szöveg emlékezteti az arra járókat a művészettörténeti eseményre. Maga az Uhelny trh és a Národní trida közötti épület – a Platyz – mindmáig a kultúra egyik központja maradt Prágában, a háztömb udvarán például időről időre fiatal képzőművészek rendeznek kiállításokat alkotásaikból.
A magyarok és a világ “hírhedett zenésze" – mint Vörösmarty szólította meg őt – a XIX. század negyvenes éveiben még több alkalommal fellépett ugyanezen a helyen. Liszt ebben az időben már Európa-szerte ismert és viharosan ünnepelt zongoraművész volt, akinek sikere Prágában sem maradt el. A világot járó és játékával meghódító Liszt Ferenc nemzetközi koncert-kötelezettségei miatt viszonylag ritkán szerepelt hazájában, de magyar érzéseinek számos esetben tanúbizonyságát adta. 1838-ban hangversenysorozatot tartott a pesti árvízkárosultak javára, 1840-ben – tehát első prágai fellépésének évében – pedig alapítványt tett egy Nemzeti Zenede létesítésére Pesten. 
Kijevben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség állított emléktáblát Lisztnek annak a régi teremnek a falán, ahol a művész oroszországi hangversenykörútja során 1847-ben nagysikerű koncertet adott. A mester emellett Odesszában és Jelizavetgrádban is fellépett. Itteni élményei hatására írta két zongoradarabját, az Ukrán balladákat, amelynek alapjául a Jaj, ne menj, Hricju és a „ Szelek fújnak, vad szelek..." kezdetű dalok szolgáltak. Sokat merített az ukrán dallamkincsből a Mazepa című szimfonikus költemény megírásakor is.
Itáliában is szívesen látott vendég volt. Tivoli, a műemlékekben gazdag kisváros mintegy 30 kilométernyi távolságra esik Rómától. Leghíresebb látványossága a Villa d'Este egy ideig egy Habsburg tulajdonában volt, aki meghívta Liszt Ferencet. A kiváló muzsikus két híres zongoradarabban állított emléket látogatásának: Villa d'Este Szökőkútjai és Villa d'Este ciprusai. A magyar Liszt Ferenc Társaság emléktáblája a villa bejáratánál, baloldalt látható.
Weimarnak, a német kultúra és művészet talán legismertebb és legjelentősebb központjának, Goethe és Schiller városának hosszabb időszakokon át neves magyar lakója is volt, Liszt személyében. A nagy muzsikus először 1848-ban telepedett le a türingiai városkában, ahol 1861-ig élt, s tíz éven át a hercegi udvar karnagyaként működött. Itt és ekkor kötött életre szóló barátságot Richard Wagnerrel (a Lohengrin ősbemutatóján, 1850-ben Liszt vezényelt a weimari színházban). Az addig inkább virtuóz zongoraművészként Európa-szerte ünnepelt Liszt Ferenc zeneszerzői tevékenysége ebben az időszakban teljesedett ki. 1856-ban az általa komponált ünnepi misével szentelték fel az esztergomi székesegyházat, s ugyancsak ekkor született Hungaria című szimfonikus költeménye is, amelyet először Pesten mutattak be.
Néhány római esztendő után a mester ismét visszatért az Ilm partjára, de egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre látogatott el a magyar fővárosba is.
Zeneszerzői tevékenysége mellett Liszt szervezőként is öregbítette Weimar hírnevét: az ő kezdeményezésére jött létre itt az Általános Német Zenei Egyesület, amely a várost évtizedekre a német zenei élet középpontjává változtatta.
Nem meglepő tehát, hogy a németek is hozzánk hasonlóan becsülik, sajátjuknak tekintik “Franz" Lisztet, akiről – akárcsak a magyar fővárosban – Weimarban is zeneművészeti főiskolát neveztek el (Hochschule für Musik Franz Liszt).

1902-ben felállították a szobrát, a házban pedig, ahol itteni tartózkodása idején 1869-től halála évéig élt, a földszinten Liszt-múzeumot rendeztek be, az emeleten viszont eredeti formájában hagyták meg a lakását, amelyet a tisztelők tömegei keresnek fel mindmáig.
Liszt Ferenc életének utolsó éveiben többször járt Bayreuthban, hiszen Richard Wagner, a Bayreuthi Ünnepi Játékok megalapítója volt egyik legjobb barátja.
Liszt második lánya, az 1837-ben született Cosima 1870-ben Wagnerhez ment feleségül.
Liszt támogatta a Festspielhaus építésére indított gyűjtést és segített az ünnepi játékok elindításában is.
Bayreuthban, az ünnepi játékok idején érte a halál Liszt Ferencet 1886-ban. Már betegen érkezett az eseményre, a Parsifalt, valamint a Trisztán és Izoldát azonban még megtekintette, mielőtt tüdőgyulladás következtében meghalt; a ház falán ma tábla őrzi emlékét.
Kívánságának megfelelően Bayreuthban temették el, a zeneszerző-zongoraművészt hatalmas gyászmenet kísérte a városból végső nyugvóhelyére.
Mellszobra – Arno Breker alkotása – a Festspielhaus kertjét ékesíti, egykori lakóhelyén múzeum működik.

Időbeli sorrendben a legutolsó a varsói Liszt-emlékmű, amelyet ünnepélyesen avattak fel a lengyel főváros Lazienki parkjában, Fryderyk Chopin emlékművének szomszédságában. A lengyel királyok egykori parkjában a varsói hatóságok először és csak a Liszt-szobor esetében tették lehetővé, hogy a Chopin-emlékmű közvetlen közelében egy másik, ráadásul nem lengyel személyiséget ábrázoló szobor kapjon helyet. A parkban áll ugyan szobra több neves lengyel írónak, művésznek, de ezeket a Chopin-szobortól távolabb helyezték el. A Liszt-szobor varsói felállításának az volt az előzménye, hogy Szilasi Alex zongorista a 2010-es Chopin-évben egy Chopin-mellszobrot kapott ajándékba, s a művész úgy döntött, hogy ezt felajánlja Budapestnek. Egyúttal megfogadta, hogy cserébe egy Liszt-szobrot ajándékoz Varsónak. A térplasztikát Gerő Katalin készítette el, a szobrászművész munkájáért nem kért honoráriumot. A szoboravatáshoz kiváló alkalmat nyújtott a két zeneszerző születésének – egymást követő – 200. évfordulója, továbbá az Európai Unió ugyancsak egymást követő 2011-es magyar és lengyel elnöksége. 
Olaszországban, a Como-tó partján fekvő festői városkában, Bellagióban Liszt Ferenc 1837-ben töltött néhány hónapot Marie d'Agoult grófnővel, szerelmével. December 24-n született lányuk, Cosima. Ez volt az akkor 26 esztendős művész életének egyik kiváltképp eredményes szakasza – mint az ott 1961-ben elhelyezett emléktábla fogalmaz: “Bellagioban töltötte viharosan romantikus életének egyik leghevesebb szenvedélyű és legtermékenyebb periódusát”. A Villa Melzi platánjai alatt Dante költeményét olvasva komponálta az
___________________________________________
“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

E sorozatunk közvetlen témája a távolba szakadt magyarok emlékének megörökítése. Wallenberg esetében kivételt teszünk. Indokként idézzük Kati Marton magyar születésű amerikai írónőt, aki így fogalmazott: “Raoul Wallenberg valójában magyar hős volt, mert 1944-ben magyarokat mentett meg Budapesten.”



Ha valaki manapság vetődik el a „Nagy Alma” eme negyedébe, már nem tűnik fel számára annak „magyar” jellege.






.jpg)









A helyi lakosság számára szinte mindegy volt, kikre emlékeztetnek a feliratok, a németek szövetségeseit külön nem tartották számon.







Antall Józsefnek a horvát fővárosban utcanév őrzi az emlékét, együtt a néhai miniszterelnök ott felállított mellszobrával.
Antall meghívottként részt vett az EK külügyminisztereinek 1992. januári találkozóján, ahol végül megszületett a döntés Horvátország és Szlovénia függetlenségének az elismeréséről.






A Szojuz TMA-14 2009. március 26-án indult útnak Kazahsztánból – fedélzetén Simonyi mellett Gennagyij Padalka és Michael Barratt űrhajóssal –, és két nappal később megérkezett az ISS-re, ahonnan az asztronauták néhány nap múlva egy másik űrhajóval tértek vissza a Földre. Az űrállomáson kikötött Szojuz TMA-14 hét hónappal később érkezett vissza. (Az űrjárművekre is vonatkozik a “garanciaidő”, ennek letelte előtt vissza kell jönniük a Földre, így azután ha egy újabbal érkeznek látogatók az ISS-re, rendre az ott korábban dokkolt régebbivel térnek vissza.)
Szlovénia délkeleti végében, a horvát határ közelében található Rogaska Slatina, egykor használatos nevén Rohics, amelynek gyógyforrásait a hagyomány szerint 1640 körül a költő Zrínyi Miklós fedezte fel és kúrálta is magát a „savanyú vízzel”. 
Olaszországban két helyen is emléktábla fejezi ki a magyar születésű Weisz Árpád (1896-1944) iránt a labdarúgást szerető olaszok elismerését, akik hősünket a mai napig az egyik legnagyobb edzőként tartják számon az itáliai futball világában.









