Benyovszky Móric (1741-1786) a Nyitra-megyei Verbón született. A magyarok mellett a szlovákok - sőt a lengyelek - is magukénak tekintik, a budapesti és a pozsonyi televízió évtizedekkel ezelőtt közös filmsorozatot forgatott róla (szerepét szlovák színművész alakította). Apja halálakor örökösödési vitába keveredett, Mária Terézia megfosztotta birtokaitól. Lengyelországban telepedett le, s mint ottani birtokos, hősiesen védte új hazája földjét az oroszokkal vívott háborúban. 1769-ben súlyosan megsebesült, fogságba esett. Kamcsatkára száműzték, ahol műveltségével, emberismeretével a helyi kormányzó bizalmába férkőzött. Közben elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771-ben a fegyenctelepre száműzött cári tisztekkel felkelést szervezett és kiáltványt fogalmazott, ami a későbbi orosz forradalmi mozgalmak manifesztumainak mintájául szolgált. Benyovszky később elhagyta Kamcsatkát, eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon). Az angol James Cookot hét évvel előzte meg észak-csendes-óceáni utazásával. Benyovszky látta, hogy az egymással folyamatosan harcban álló ősnépek szemében tekintélyt, felettük hatalmat lehet szerezni. Francia kikötőből indult el, és a Madagaszkártól keletre levő szigeten kötött ki. 1774-ben a malgasiak szigetén a francia uralkodó tiszteletére megalapította Louisbourg városát.

Ettől kezdve, ha visszatért is Európába, a szigetre vágyott. Elfogadta a törzsfejedelmek ajánlatát, a kormányzóságot, és a madagaszkári népet választva kilépett a francia király szolgálatából. Elképzelése az volt, hogy Madagaszkárból modern államot szervez. Számítva a francia bosszúra hadsereget toborzott a bennszülöttekből, de nem bírtak a francia túlerővel. Benyovszky a malgasiakért halt meg – magyarként.

Erre a ma tizenötmilliós népességű szigetre utazott 2003-ban, a Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság első nagy vállalkozásaként elindult expedíciója. Magukkal vitték a budapesti Benyovszky utcai kertben álló szobor másolatát: madagaszkári avatásán a helyiekkel együtt táncoltak és énekeltek. Az írástudó malgasiak füzeteikbe másolták a háromnyelvű emléktábla francia, malgasi és magyar szavait.

Benyovszky Móricról egyébként legalább öt utcát neveztek el a sziget településein. A fővárosban, Antananarivóban ezt az utcát domborműves emléktábla is ékesíti. A kétféle helyesírással rávésett Benyovszky-név a világjáró férfiú lengyel megbecsülésére emlékezteti az arra járókat. Erről a helybéliek nem sokat tudnak, mint ahogy legtöbbjüknek sejtelme sincs, kit tisztelhetnek az emlékmű által megörökített európaiban. Feltételezik, hogy a királlyá választott fehér ember Madagaszkár tucatnyi törzse közül csak néhánnyal ismertette el uralkodói mivoltát, hatalmának kiterjesztését a szigeten a - korábban általa kijátszott - franciák ólomgolyója akadályozta meg…

____________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A szlovák határ mellett fekvő lengyel üdülővároska, Szczawnica sok magyar emléket őriz. Mai gyógyhelyi pozícióját a XVIII. század második felében – az akkor a Habsburg-birodalomhoz tartozó – Galíciába érkező magyar Szalay-családnak köszönheti. Szalay Jozefa és István felvásárolták a szczawnicai birtokot, rendbe tették a gyógyforrásokban gazdag területet, saját nevüket adták több forrásnak (István, Jozefa, József), sőt egy reprezentatív épületet is építtettek, vendégszobákkal. Valójában azonban fiuk, József varázsolta Szczawnicát Galícia legnépszerűbb gyógyfürdőhelyévé, édesapja 1838-ban bekövetkezett halála után.

Szalay József emlékét mellszobor őrzi a helyi parkban. Ő volt az, aki megépíttette az első fürdőket, új villákat és panziókat emeltetett, a felfedezett forrásokra megfelelő „köntöst” épített, bővítette a Felső Parkot. Megtervezte és berendezte a Gyógyüdülő Kápolnát, amelybe még egy saját maga által festett olajképet – Madonna a Gyermekkel – is elhelyezett. Megjelentette a Szczawnicát bemutató első útikönyvet és kiadott egy saját rajzaival díszített albumot is Szczawnicai album címmel. Szalay József szervezte meg az első dunajeci tutajos-túrákat, és kezdeményezte a Szczawnicát és a szlovákiai Vöröskolostort (Červený Kláštor) összekötő ún. Pienini-út megépítését is. Az ő felügyelete alatt Szczawnica ténylegesen ismert és kedvelt nyaralóhelye lett az arisztokráciának és a művészeti köröknek. Itt nyaraltak többek között a legnagyobb lengyel költők, írók, festők is.

Szczawnica nyolc fajta gyógyvízforrásról híres. A Szalayaknak köszönhetően kezdődött meg a gyógyvíz palackozása, a fürdő- és ivókúrák rendszeresítése.

A városka rövid idő alatt Lengyelország, illetve az akkori Felső-Magyarország (elsősorban a Szepesség) egyik legnépszerűbb gyógyüdülő-központjává vált.

A Szalay-család a gyógyüdülőt a krakkói Lengyel Művészeti Akadémiára hagyta, amelynek alapítója Stanislaw Tarnowski, Esterházy János anyai nagyapja volt.

Ez indokolta, hogy a városban Esterházy János (http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2011/12/09/Esterhzy_Jnos__Mrov_Vars_Prga_update/) emlékét is megörökítsék.
Szczawnicában évente rendeznek magyar napokat, legutóbb 2013. május 1-6. között.  A résztvevők – a varsói magyar nagykövet és mások – megkoszorúzták Szalay József szobrát is.

____________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan és az őt - negyedszázadra rá - követő Charles Simonyi űrturista nyomában mi is kilépünk a kozmoszba, ahol meglepően sok elnevezés őrzi jeles magyarok emlékét. A Holdon például 14 kisebb-nagyobb kráter kapta meg a természettudományok egyik vagy másik magyar kiválóságának a nevét. Közülük tíz a Holdnak a Földről nem látható, de már pontosan feltérképezett túloldalán található, ott van a legnagyobb, a 210 kilométer átmérőjű Kármán-kráter is.

Elhagyva bolygónk közvetlen vonzáskörzetét, a világűr képzeletbeli magyar vándora örömmel fedezhet fel “ismerősöket" a szomszédos planétákon is. Így a Naphoz legközelebb keringő égitesten, a Merkuron kráter viseli Bartók Béla, Jókai Mór, illetve Liszt Ferenc nevét. A hozzánk közelebbi Vénuszon három kráternek (Erika, Margit, Tünde) és egy 975 kilométeres hátságnak (Szél-Anya) magyar csillagászok adtak nevet. Hasonlóan kedvező a kép másik szomszédunkon, a Marson is, ahol négy kráter elnevezése magyar eredetű (Bak, Eger, Igol, Paks). A bolygóközi térben pedig többszáz apró égitest száguld a Nap körül, amelyet magyar csillagász fedezett fel, és/vagy magyar nevet kapott. Az ismert méretűek közül a legnagyobb 137 kilométer átmérőjű, ezt Schulhof Lipót találta meg a végtelen térben, s a Protogeneia elnevezést adta neki.A legtöbb magyar kapcsolódású kisbolygót - szám szerint huszonegyet - Kulin György csillagász fedezte fel. De komoly eredmények fűződnek a Szegedi Tudományegyetem és az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete összefogásához is. Nekik az 1997-ben indított kisbolygó-megfigyelési program keretében több mint ötszáz aszteroidát sikerült felfedezniük. A Nemzetközi Csillagászati Unió nyolc, magyar felfedezésű kisbolygó elnevezését fogadta el. Az Ágasvár nevű, 4-5 kilométer átmérőjű égitest a hazai amatőr csillagászat egyik neves észlelőhelyéről, az ágasvári turistaházról kapta a nevét. A Szeidl névre keresztelt kisbolygó Szeidl Béla csillagász tiszteletére kapta a nevét, a Balázs nevű aszteroida pedig Balázs Lajosról, a Konkoly obszervatórium igazgatójáról – mindkettő felfedezése Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta érdeme. Az 5-6 kilométer átmérőjű Lóczy a nevét Lóczy Lajos geológusról kapta. Egy alig egy kilométeres kisbolygó, amely két és fél év alatt kerüli meg a Napot, Latinovits Zoltán nevét viszi naprendszerünkben. Nem sokkal nagyobb az az égitest, amely Rubik Ernő hírét hordozza. De elneveztek kisbolygót Haynald Lajos erdélyi püspökről, egy obszervatórium megalapítójáról, valamint Teleki Sámuel Afrika-kutatónkról is:

http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2009/07/24/Teleki_Samuel_-_Kenya/.

Időközben újabb hat magyar felfedezésű kisbolygó nevét fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió (http://www.mcse.hu). Az 1999 YW14 jelű aszteroidát Wonaszek Antal (1871-1902) csillagászról nevezték el, aki 1897-től haláláig a Kiskartali Csillagvizsgáló igazgatója volt. Az Egri Csillagásztorony (képünkön) régies nevének nyomán Specula (1999 SC10) névre keresztelték el azt a 7-8 kilométer átmérőjű kozmikus sziklát, amely a kisbolygóöv külső részén halad, és 5,53 év alatt járja körül a Napot. Az Aranyjános (2002 RR117) apró, 1-2 km átmérőjű, 3,29 éves keringési idejű égitest, a Jókaimór (2003 NY5) aszteroida 5,54 év alatt kerüli meg a Napot, átmérője pedig 4-5 kilométer lehet. (Talán kevesen tudják, de Jókainak volt egy 8 centiméteres távcsöve, amellyel rendszeresen kémlelte a csillagokat.)

A 4-5 kilométer átmérőjű Tittel (2003 QW68) kisbolygót, amely 5,57 év alatt kerüli meg a Napot, Tittel Pál csillagász, római katolikus pap halálának 172. évfordulóján észlelték először. A Ganz kisbolygó (2003 VL1), ez az 1-2 kilométer átmérőjű aszteroida 3,60 év alatt kerüli meg a Napot, nevét a svájci születésű Ganz Ábrahám (1814-1867) vasöntőmester, gyárosról kapta, ugyanis a magyar nehézipar egyik megteremtője születésének 189. évfordulóján észlelték először.

Harmadik alkalommal neveztek el kisbolygót fiatal magyar tudósjelöltekről: a kaliforniai San Joséban kihirdették a 2010-es Nemzetközi Tudományos és Innovációs Verseny, az ISEF (Intel International Science and Engineering Fair) győzteseit. A HVG Értesülése szerint Amerikában az elmúlt öt évben két fiatalról, Rátai Dánielről és Spohn Mártonról már elneveztek az Intel ISEF verseny után kisbolygót. Idén két újabb magyar diák részesült ebben az elismerésben. Sugár Krisztina és Simon Dávid Szabolcs a budapesti Szent Margit Gimnázium végzősei, akiket az ISEF hazai társszervezete, a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) delegált,  hulladékhő-pumpa nevű találmányukkal két rangos elismerést is begyűjtöttek. A második helyezés kiemelt rangját az is jelzi, hogy Krisztináról és Dávidról elneveznek egy-egy Föld-közeli kisbolygót.

A leghíresebb magyar, Puskás Ferenc nevét 2006 augusztusa óta viseli a 82656-os sorszámú kisbolygó, amelyet magyar kutatók fedeztek fel.

Az égitestet a Spanyolországban található Calar Alto Obszervatórumban tett tanulmányút során, 2001. augusztus 10-én fedezték fel a Szegedi Tudományegyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanuló diákok.

Sárneczky Krisztián, Szabó Gyula és Sziládi Katalin egy korábban talált kisbolygó követése közben bukkant rá a mindössze 21 magnitúdós égitestre.

A 4-5 km átmérőjű kisbolygó a népes Themis kisbolygó-család tagjaként rója útját a Nap körül, amelyet 5,43 év alatt kerül meg. Átlagos naptávolsága 462 millió km, pályahajlása 2,8 fok.

2011-ben újabb magyar felfedezésű kisbolygók névjavaslatát fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU), ennek eredményeként kisbolygót kapott például Kossuth Lajos, Hofi Géza és André Kertész is. Mint a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján olvasható, a Szegedi Tudományegyetem és az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete együttműködésében indították 1997-ben a kisbolygó-megfigyelési programot, amelynek keretében eddig ezernél több aszteroidát fedeztek fel. Badacsonyról azt az 1-2 kilométeres égitestet nevezték el, amely 360 millió kilométerre található a Naptól, és 3,7 év alatt kerüli meg központi csillagunkat. Kisbolygót neveztek el Kincsemről, a csodakanca egy 3-4 kilométeres égitestet "kapott". Ugyancsak 2011-ben csillagot neveztek el a Nagyszőlősön élő Hasznyuk Józsefről, aki a múlt század 50-es éveitől gyűjti az űrhajózással kapcsolatos bélyegeket és relikviákat, emellett kapcsolatokat ápolt a Gagarin-család minden tagjával.

2012 nyarán huszonöt magyar felfedezésű kisbolygó névjavaslatát fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió. Részletek a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján (http://hirek.csillagaszat.hu/kisbolygok/20120724-magyar-kisbolygok-serege.html).

Ruttkai Éva nevét egy 3,4 kilométer átmérőjű, 5,2 keringési idejű aszteroida viseli. A csillagászok azért az adott égitestet választották a színésznő “számára”, mert a magyar felfedezések közt a megelőző, 132874-es sorszámú kisbolygó Latinovits Zoltán nevét viseli. Így a legendás színészpáros egymás után következik a listán.

Bay Zoltán (1900-1992) fizikusról, a magyar Holdradar-kísérlet résztvevőjéről neveztek el egy 6-7 kilométer átmérőjű kisbolygót, amely háromszor messzebb kering a Naptól, mint a Föld. Kisbolygót "kapott" Sajnovics János (1733-1785) jezsuita szerzetes, aki elsőként támasztotta alá tudományos érvekkel a lapp és a magyar nyelv rokonságát, Bláthy Ottó (1860-1939) gépészmérnök, aki 1885-ben Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával közösen megalkotta a transzformátort, de feltalálta a fogyasztásmérőt és a háromfázisú generátort is.

Meglehetősen nagy, 5-6 kilométeres aszteroida viseli Apáczai Csere János (1625-1659) nevét, akinek egyebek közt az első magyar nyelvű enciklopédiát köszönhetjük.

Kisbolygót kapott Hajós Alfréd (1878-1955) építészmérnök, gyorsúszó, az első magyar olimpiai bajnok, Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai, négyszeres világ- és kilencszeres Európa-bajnok, valamint Darnyi Tamás, aki négy olimpiai aranyérmével, négyszeres világbajnoki és nyolcszoros Európa-bajnoki címével máig a legeredményesebb magyar férfiúszó.

Egy a kisbolygóöv külső felében keringő 2-3 kilométeres égitestet a kétszeres olimpiai és 15-szörös világbajnok kenusról, Kolonics Györgyről nevezték el, akit ötödik olimpiájára készülve, edzés közben ért a halál 2008-ban.

Égitestet neveztek el többek közt Almár Iván csillagászról, Hargittai István és Hargittai Magdolna tudósházaspárról, valamint Farkas Bertalanról (képünkön), az első magyar űrhajósról is.

Aszteroidát neveztek el Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrről, aki Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének fotografálásáért kapta az elismerést, és Gábor Zsazsáról, akinek 2 kilométer átmérőjű kisbolygója 4,3 év alatt kerüli meg a Napot.

A Nemzetközi Csillagászati Unió 2012 végén nyolc újabb magyar
felfedezésű kisbolygó elnevezését hagyta jóvá. Az égitestek nevei
előtt sorszámuk, utána az ideiglenes nevük (benne a felfedezés évével)
látható. Például: (147421) Gárdonyi = 2003 GG.

A kisbolygó Gárdonyi Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró, újságíró,
pedagógus, az MTA tiszteletbeli tagja után kapta nevét, aki történelmi
regényei nyomán a századforduló magyar irodalmának népszerűségben máig
kiemelkedő alakja. Az író monogramja miatt esett a választás az
ideiglenes jelölésében GG betűket tartalmazó aszteroidára.

További "magyar" kisbolygók: Fertőszentmiklós (egyik felfedezőjének
szülőhelye), Mecsek (Baranya és Tolna megyei hegység), Kabos (névadó
Kabos Gyula, 1887-1941, színész), Márai (Márai Sándor, 1900-1989
magyar író, költő, újságíró), Steiner Zsuzsanna (1927-2012,
matematika-fizika szakos tanárnő), Málna (az egyik felfedező
kislányának neve), Keszthelyi (Keszthelyi Sándor építész,
amatőr csillagászról, aki pontosan 30 évvel az aszteroida megtalálása
előtt az egyik első európai felfedezője volt a 2 magnitúdóig fényesedő
Nova Cygni 1975-nek).

_________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A római katolikus egyház székhelyén, a Vatikánban áll a Szent Péter katedrális, most a nyugati kereszténység legnagyobb temploma. A többi (részben nemzeti) katedrálisok mind elférnének benne. Márványpadlóján a nemzeti egyházak bazilikáinak hosszméreteit jelzik a fémvésetek, mellettük a számmal. Képünk tanúsága szerint a ferrarai katedrális és az esztergomi azonos méretű, 118 méter hosszú.

A Szent Péter székesegyház más magyar emlékeket is őriz. Így például az altemplomában található magyar kápolnában Amerigo Tot, Varga Imre és más jeles művészek alkotásaival találkozhat a látogató. A kápolnát Lékai László bíboros, esztergomi érsek kérésére – a Vatikán és Budapest közötti viszony kedvező alakulását is figyelembe véve – VI. Pál pápa ajándékozta a magyar katolikus egyháznak. Felszentelését azonban már II. János Pál végezte, 1980. október 8-án. (http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2010/04/16/I_Szent_Istvan_-_Vatikanvaros_Aachen_update/)

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A tatárjárás után adta férjhez Konstancia (1237-1276) magyar királyi hercegnőt édesapja, IV. Béla Leó (Lev) halicsi herceghez. Konstancia volt szülei hatodik gyermeke. A tatárdúlás súlyos következményeit Béla király házassági kapcsolatokkal is igyekezett enyhíteni, Magyarország keleti védelmét erősíteni.

1252-ben tehát leánya Halics (a későbbi Galícia) Rurik-házból származó hercegével, Lev Daniiloviccsal házasodott össze. Apja, Daniil Halickij halála után 1264-ben Lev királyi rangot örökölt, vele a peremisli hercegséget és a róla elnevezett Lvovot. Lev, aki a Halicsi-Volinyi hercegséghez kötötte Kárpátalja egy részét is, Munkács városával, 1301-ben hunyt el.

A korabeli és a későbbi krónikák ellentmondásosan számolnak be a frigyről. Egyes megítélések szerint férjének vad, féktelen természetétől, részeg duhajkodásaitól Konstancia sokat szenvedett. Mások viszont arról írnak, hogy férje pravoszláv hitvallása ellenére Konstancia megmaradhatott katolikusnak. Házassága után nemcsak kitartott hite mellett, hanem a katolicizmus védnöke lett az ukrán földeken. Sőt, Lev Daniilovics korát megelőző, kivételes egyházi toleranciáról tett tanúbizonyságot: nem gördített akadályokat hitvese katolikus szertartás szerinti hitgyakorlása elé, hanem még segítette a magyar dominikánus misszionáriusok kulturális tevékenységét, kiknek védnöke és patrónája Konstancia volt.

Mindezek ellenére 1266-ban apácák közé, a sandrai (ószandeci) zárdába vonult, itt is halt meg tíz év múlva. 1674-ben avatta boldoggá a katolikus egyház. Konstancia királyné Lvov legrégebbi, Keresztelő Szent János nevét viselő temploma (képünkön) alatti kriptában lelt örök nyugodalmat. A templomot dominikánus szerzetesek építették 1260 körül, férje rendelésére, Konstancia számára. Kívül a falat a királyné domborműves megörökítése ékesíti. Az „udvari kápolna” idővel átkerült az örményekhez, 1886-ban neoromán stílusban átépítették, meghagyva néhány régi részletet.

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

Sanghajban 2007-ben avatta fel Petőfi Sándor (1823-1849) második kínai szobrát az akkori magyar kormányfő, Gyurcsány Ferenc. Az elsőt hivatalbeli elődje, Medgyessy Péter leplezte le 2003-ban, Pekingben.

Petőfi kínai ismertsége ma is jelentős. A kínai azon kevés nyelvek közé tartozik, amelyre a magyar költőóriás összes művét lefordították. Ennél is nagyobb hatású, hogy Petőfi-vers ma is szerepel a kínai középiskolás tananyagban.

Az egész folyamat magvát valószínűleg Lu Xunnál kell keresnünk. Lu Mao Cetung kedvenc írója és irodalmi “iránytűje” volt, bár már nem élt, amikor Mao hatalma kiteljesedett. Lu Japánban ismerkedett meg Petőfi költészetével, és írt róla egy tanulmányt, amelyben jelentékeny költőnek minősítette. (Lu Xunnak egyébként Kiskőrösön állítottak szobrot.)

A világ másik végében, Dél-Amerikában is emeltek az ott élő magyarok emlékművet a forradalom költőjének. Quitóban Petőfi születése 150. évfordulóján avatták fel azt a bronzszobrot, amelyet Budapest városvezetése adományozott Ecuador fővárosának, s amelynek első helyszínéül a Magyarország nevét viselő utca és az Eloy Alfaro sugárút sarkát jelölték ki. Három hónapja azonban a szobrot áthelyezték az Ecuadori Kulturális Központ elé, ahol számos világhírű poéta emlékműve sorában kapott helyet.

Tiszteletbeli konzulunk, Francisco Salvador minden év március 15-én az ottani magyarokkal együtt tiszteleg koszorúval a költő szobránál – amatőr felvételünk is ezt a jelenetet örökíti meg. (Viszonzásként Quito egy ecuadori nemzeti hős és író, Eugenio de Santa Cruz y Espejo szobrát adományozta Budapestnek, ezt a Városmajorban állították fel.)

A Magyarok Kijevi Egyesülete fennállásának 20-ik évfordulója alkalmából, az Ukrajnai Magyar Napok 2009 rendezvénysorozat keretein belül Kijev belvárosában, a Vorovszkij utcában lévő parkban felavatták Petőfi Sándor bronz mellszobrát, Kutas László Magyarországon készült alkotását.

A budapesti polgármesteri hivatal megrendelésére öntött szobrot és kőtalapzatát Ukrajna budapesti nagykövetségének a közreműködésével még februárban az ukrán fővárosba szállították és átadták a Magyarok Kijevi Egyesületének (MKE).

(Budapesten korábban már felavatták az ukrán nemzeti költő, Tarasz Sevcsenko egészalakos szobrát.)

Kevesen tudják hogy a román fővárosban két Petőfi-szobor is található. Az egyik - félalakos - a bukaresti magyarok kulturális központját jelentő Petőfi Művelődési Társaság Zalomit utcai székházában, a másik pedig a Herastrau parkban, amely a helyiek és vendégeik legkedveltebb pihenőhelye. Ezt a Petőfi-szobrot a világ irodalmának és művészetének számos ismert alakja társaságában láthatjuk. (A magyar kultúrát még Ady Endre és Bartók Béla mellszobra idézi.) Költőnk itteni megörökítésének részleteit, történetét eddig nem sikerült kideríteni, az azonban tény, hogy a romániai magyar szervezetek és a Bukarestben dolgozó, élő honfitársaink március 15-én e szobor talapzatánál elhelyezett virágaikkal, koszorúikkal emlékeznek meg nemzeti ünnepünkről.

A legújabb külföldi Petőfi-szobrot a 2013-as március 15-ei ünnep előestéjén Varsóban avatta fel Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Marek Kuchcinski, a szejm elnökhelyettese. A lengyel főváros Bemowo kerületében katonai tiszteletadás mellett lebonyolított eseményen részt vett Óbuda küldöttsége is, lévén Budapest III. kerülete Bemowo testvérvárosa.

A szoborállítás kezdeményezője a Magyar-Lengyel Baráti Társaságok Szövetsége volt. Kivitelezője, az 1998 óta működő, a Lengyelország határain túl élő lengyelek kulturális támogatását szolgáló Határok Feletti Kultúráért és Művészetért Alapítvány a magyar Külügyminisztérium pályázatát elnyerve szerzett anyagi támogatást a Petőfi-mellszobor felállításához, s annak elkészítésével Jerzy Teper lengyel szobrászművészt bízta meg.
Az Országgyűlés alelnöke emlékeztetett arra, hogy a távolról sem teljes körű nyilvántartás szerint a világon mintegy 780, Petőfi Sándort ábrázoló, teljes alakú vagy mellszobrot, illetve nagyalakú domborművet tartanak számon. Bús Balázs óbudai polgármester elmondta, hogy a két testvérváros Bem József Díjat alapított, amelyet az altábornagy születésnapján, március 14-én adnak át. A Petőfi-szobor avatását követően magyar és lengyel résztvevők elhelyezték koszorúikat Bem tábornok közelben álló emlékművénél is.

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

Az 1919-ben kikiáltott és 133 napig létezett Magyar Tanácsköztársaság tényleges vezetője Kun Béla (1886-1938?) volt, aki 1904-ben, félbeszakítva kolozsvári jogi tanulmányait, a “kincses városban” és Nagyváradon újságíróskodni kezdett.

Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg budapesti baloldali értelmiségi körökkel. Középiskolásként 1902-ben belépett az MSZDP-be (Magyarországi Szociáldemokrata Párt).

1916-ban orosz hadifogságba esett, az októberi forradalom után az ő elnökletével alakult meg a bolsevik párt magyar csoportja. Petrográdra, majd Moszkvába utazott, Leninnel is megismerkedett, aki több ízben élesen bírálta nézeteit.

1918 novemberében Budapesten Kun vezetésével alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely a Tanácsköztársaság kikiáltásával ténylegesen átvette a hatalmat.

A proletárdiktatúraként aposztrofált államban történtek ugyan lépések a proletariátus helyzetének javítására, de a lakosság többsége a diktatúrára emlékezett, ennek hatására a vidék szinte teljes egésze és a főváros polgári rétegeinek nagy része is elfordult a tanácshatalomtól. Kun 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol később a Kominternben tevékenykedett: az agitációs-propaganda osztály, a közép-európai, majd a balkáni titkárságot vezette. Sztálin parancsára 1937-ben letartóztatták és koholt vádak alapján halálra ítélték.

1953-at (Sztálin halálát) követően Kun Bélát rehabilitálták, s ottani szokásoknak megfelelően ezt utcák, intézmények nevének adásával is jelezték. Így kapta meg Leningrád Kupcsino kerületének egyik új, 2,3 kilométeres főútvonala is Kun Béla nevét, más kelet-közép európai kommunista vezetők és “testvéri fővárosok” társaságában, Kun “utcája” például a Bukarest utcát kapcsolja össze a Szófia utcával. 1991 után a Néva-parti metropolis visszakapta a Szentpétervár nevet (miközben a megye Leningradszkaja néven szerepel továbbra is), és Oroszország-szerte is megkezdődtek a névváltoztatások. Kupcsino önkormányzata több ízben felvetette az átnevezés gondolatát, de az ott lakók többségének tiltakozása nyomán a javaslat rendre elbukott. Napjainkban ismét felbukkant a névcsere ötlete, tüntetést is szerveztek a Kun Béla elnevezés ellen, de a meghirdetett eseményre a szervezők sem jöttek el. A lakosság (jóllehet általában nem tudják, hogy ki volt Kun Béla és a többi névadó), ezúttal is ellenállt.

Annyi “előrelépés” történt, hogy a környék új metróállomása az eredeti tervtől eltérően már nem az ott vezető utca névadójára emlékeztet, hanem a Mezsdunarodnaja (Nemzetközi) elnevezést viseli.

Ez még felidézi ugyan az egykori osztályharcos gondolatot, az egyes épületekben működő kisvállalkozások, butikok, utazási irodák, kaszinók már kevésbé... 

A Krím „fővárosában”, Szimferopolban is létezik egy Kun Béla utca, jóllehet sok helybéli szót emelt már annak érdekében, hogy ezt az elnevezést megváltoztassák.

Egyes források szerint ugyanis 1920 végén a krími félsziget polgári biztosaként Kun Béla szervezte a fehérgárdista Vrangel tábornok hadseregének veresége után végrehajtott tömeges kivégzéseket, sőt részt is vett azokban.

Érvelésükhöz felhasználják azt a tényt, hogy a megtorlásokról értesülve az orosz kommunista vezetés tényfeltáró bizottságot küldött ki, majd 1921 májusában visszahívta Kun Bélát a Krímből.

A folyamodvány szerzői azt kérték a városvezetéstől, hogy a Kun Béla utca kapjon a krími autonómia ukrajnai helyreállításával összefüggő nevet.

Döntés idáig nem született az ügyben Szimferopolban.

_________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A francia főváros történelmi hangulatú sírkertjében, a Pere Lachaise temetőben temették el az 1871-es Párizsi Kommün vezető testületének egyetlen külföldi származású tagját, Frankel Leót (1844-1896).

Az Óbudán született aranyműves Nyugat-Európa több országában csiszolta szakmai tudását, itt került kapcsolatba a szocialista eszmék terjesztőivel, ismerkedett meg Marxszal és vált forradalmárrá. A rebellis magyart a francia rendőrség hamarosan le is tartóztatta, börtönéből az 1870-es felkelés szabadította ki.

A Párizsi Kommün győzelmét követően őt állították a munka- és kereskedelemügyi bizottság élére.

Az akkor 27 esztendős népbiztos reménytelen helyzetben – a porosz ostromgyűrű közepén – igyekezett megfelelni a feladatnak, és fegyvert is fogott az intézményesített proletárhatalom védelmében.

A bukás után Svájcba, majd Angliába menekült, távollétében halálra ítélték, de másfél évtizeddel később Párizsban beszüntették ellene az eljárást.

Frankel Marx, majd Engels oldalán szervezte az Internacionálét, amelyben Ausztria-Magyarországot is képviselte.

1876-ban hazatért, itt azonnal lecsukták, de tekintélyes személyek közbenjárására, valamint nem csekély óvadék ellenében szabadlábra helyezték.

Frankel Leó bábáskodott a Magyarországi Általános Munkáspárt 1880-as megalakulásánál is.

Ismerői kitűnő szónoknak, művelt, széles látókörű embernek írták le, akinek vitairatai, újságcikkei élményt jelentettek az olvasóknak.

Halálakor munkások ezrei vettek tőle búcsút Párizsban, ahová 1889-ben költözött vissza. A kommünár földi maradványait 1968-ban hazahozták, és a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjában helyezték örök nyugalomra. Így a párizsi sír egyfajta emlékműként funkcionál a francia fővárosban.

Budán, gyermekévei helyszínén utca őrzi Frankel Leó emlékét, dacolva az utóbbi évek névváltoztatási próbálkozásaival. Legutóbb 2013 februárjában hiúsult meg egy ilyen fővárosi kezdeményezés, alapvetően a környékbeliek határozott ellenállásán.

_________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

Ernesto Che Guevaráról, a kubai forradalom egyik emblematikus vezetőjéről nem könnyű elképzelni, milyen kapcsolódása lehet a magyarokhoz. Ha neki nem is volt (eltekintve magyarországi látogatásától a hatvanas évek elején), a róla készült legismertebb fotó már közelebb visz a kérdés megoldásához.

A felvételt Alberto Diaz Gutierrez készítette 1960-ban, egy kubai temetésen, ahol a „comandante” a gyászolók között állt. A kép, amelynek fotósa A hős gerilla elnevezést adta, bejárta a világot, lázadó fiatalok jelképévé vált.

Kubában, ahonnan Guevara a forradalom továbbvitele célját követve Dél-Amerikába távozott (ott is lelte halálát), arcképe máig a szabadságvágy szimbóluma, ennek egyik stilizált, többemeletnyi változata ékesíti a havannai Forradalom terét is.

A fotóst gyakran emlegetik Korda néven. Ennek magyarázata, hogy az 1928-ban született Alberto Diaz Gutierrez felnőtt korában felvette ezt a nevet is, így fejezvén ki őszinte tiszteletét és nagyrabecsülését a magyar születésű hollywoodi filmmogulok, Korda Sándor és Zoltán iránt. Művészünk 1954-ben nyitotta meg műtermét Havannában, eleinte reklám- és divatfotók készítéséből élt, a Castro vezette forradalom győzelme után, 1959-től tíz éven át Fidel krónikásaként örökítette meg a kubai eseményeket. Alberto Korda 2001-ben halt meg Párizsban, de életműve – nem utolsó sorban nevezetes Guevara-fotójának köszönhetően – megmarad a fotográfia történetében.

_________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A XX. század első felének egyik nemzetközileg legismertebb kommunista szereplője Zalka Máté (1896-1937) volt, politikai és katonai szerepvállalása mellett irodalmi tevékenysége okán is.

Frankl Béla néven a Szatmár megyei Matolcson, falusi boltos fiaként született. Érettségi után (Szatmárnémetiben végezte a felsőkereskedelmit) színész lesz, 1915-ben pedig önként jelentkezett katonának.

Részt vett a doberdói, majd a volhíniai harcokban, a Bruszilov-féle áttörés idején hadifogságba került. Súlyos sebesüléssel viszik Szibériába, Krasznojarszkba, ahol kapcsolatba kerül a bolsevikokkal.

A polgárháborúban harcolt Szibériában, az Uralban, Közép-Ázsiában, Ukrajnában, végül a Krímet megszállva tartó Vrangel báró és annak angol támogatói ellen.

Krónikások szerint ő vezette annak a három gyalogezrednek egyikét, amelyek a Fekete-tenger sekélyvizű szélén át megkerülték a bevehetetlennek hirdetett Perekopi erődöt.

Haditettét és nevét a Krím központjában, Szimferopolban utca és emléktábla őrzi. A polgárháború befejezése után írással is próbálkozik, főleg háborús élményeit örökíti meg, kiemelkedik közülük a Doberdó című kötete.

Közben időről időre fegyvert ragad. Előbb Kemál Atatürk hadseregében harcol az angolok ellen Törökország függetlenségéért.

Állítólag az egyre nyomasztóbb sztálini tisztogatások elől is menekül, amikor 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörésekor az elsők között indul a köztársaságiak megsegítésére. Lukács tábornok néven a nemzetközi brigádok egyik legismertebb, számos győzelmet arató katonai vezetője, aki Madridtól északra, Huescánál halt hősi halált.

_________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

Gábor Dénes (1900-1979) Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója (külföldön Dennis Gabor néven ismert) a Markó utcai Főreálgimnáziumba járt, a budapesti, majd a berlini műszaki egyetemen tanult, ott is doktorált 1927-ben. Berlinben más, később világhírűvé vált magyar fiatalok társaságában rendszeresen látogatta Albert Einstein szemináriumát is. Németországban a Siemensnél, a nácik 1933-as hatalomra kerülése után egy évig Budapesten a Tungsramnál dolgozott. 1934-ben Angliában telepedett le, ott a Thomson-Houston elektromos vállalat laboratóriumában kutatómunkát végzett. 1947-ben itt találta fel a holográfiát, amiért 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat "a holografikus módszer fölfedezéséért és kifejlesztéséért".  (A holográfia egy adott tárgyról érkező fény teljes információtartalmát rögzíti fényképlemezen, rekonstruálni képes a tárgy háromdimenziós, felnagyított képét.)

Tevékenysége 1949 és 67 között szorosan összekapcsolódott a londoni Imperial College-ban folyó oktató munkával, ott lett professzor, az intézmény egyik épülete (képünkön) a tudós nevét viseli. Gábor Dénes az emberi kommunikációt és a hallást is tanulmányozta. Tagja volt az Angol Királyi Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának, az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának. 1962-től sokszor hazalátogatott, Budapesten évente nemzetközi és magyar Gábor Dénes-díjat osztanak ki. Londonban temették el, mellszobra az Imperial College könyvtárában áll (mellette – jobbról - a tudós fia, André Gabor, valamint az intézet professzora, Igor Aleksander látható. A felvételt Dave Guttridge készítette.)

_________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

II. Rákóczi Ferenc 1703. május 6-án, az akkor Lengyelországhoz tartozó Brezán várában, Bercsényi Miklós társaságában fogadta azt a magyar küldöttséget, amelynek az élén a tiszaháti felkelés vezetői, Kis Albert és Esze Tamás álltak. Felkérték Rákóczit, hogy álljon a felkelés élére. Rákóczi itt adta ki a brezáni kiáltvány néven ismertté vált, történelmi jelentőségű dokumentumot, melyben leírta, hogy elvállalja a felkelés vezetését és megnevezte döntése okait. Nem egészen két évtizeddel Buda visszafoglalása, a törökök kiűzése után immár Habsburg-ellenes célokat fogalmazott meg. Bécset az ország szabadságának elvételével vádolta, céljának pedig a régi jogok helyreállítását jelölte meg. Rákóczi zászlókat is készíttetett piros selyemből és arany felirattal: „Cum Deo pro Patria et Libertate” – Istennel a hazáért és szabadságért. Ezek a zászlók szolgáltak zálogul Rákóczi és a nép szövetségéhez. A fejedelem megesküdött Esze Tamásnak, hogy a benne bízókat soha el nem hagyja.

A „Brezáni pátens” születési helye a ma Nyugat-Ukrajnában, a tarnopoli járásban található, eléggé romos erődítmény. A magyar történelmi vonatkozásra két nyelven írt, domborművel ékesített fekete márványtábla emlékeztet az egyik bástya befalazott ablakában. Maga a vár a XVI-ik században épült, több lengyel arisztokrata család is birtokolta, funkcióit első tulajdonosaik, a Sieniatowskiak idején használták ki teljesen. Később a jelentősége folyamatosan csökkent, az első világháború nyomán a vár állaga tovább romlott, megóvási és felújítási munkálatokat nem végeztek rajta. A város neve oroszul Berezsáni (az ukránok is ezt használják), lengyelül Brzezany, szűkebb régiójában, Galíciában számos hasonló műemlék található, amelyeket külföldről főleg lengyel turisták látogatnak előszeretettel. A független Ukrajna megszületését követő két évtizedben számos egyházi és világi épületet már példamutatóan restauráltak, de a brezáninak – jóllehet 1999-ben műemléki besorolást kapott – egyelőre változatlanul rossz az állapota.

_________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

Szibériában, a Birjusza folyó kanyarulatai mentén található úti célunk, amelynek neve a „magyar nő, magyar lány” orosz fordítása. Lévén ez Irkutszk megye nyugati határán, nem áll összefüggésben más olyan kelet-szibériai településekkel, amelyek magyar emlékeket tartogatnának sorozatunk olvasói számára. (Még a Petőfi-kutatók kedvelt Barguzinja is a Bajkál-tó keleti oldalára esik, innen vagy négyszáz kilométerre.) Aki magyar erre vetődött, az azért talált vagy felfedezni vélt néhány magyar kapcsolódási eshetőséget. Például Tarczali dell’Adami Géza, aki 1925-ben írta: „A Bajkál vidékén van egy orosz falu, Vengerka a neve... Egyik-másik utcájának az elnevezésén csodálkozva akad meg a szem: Kossuth ulica, Petőfi ulica... A vengerkai öregek egyike-másika pedig, ha kiveri pipájából este a mahorka hamvát, jóízű tanyai magyarsággal köszön el szomszédjától: jóccakát koma. – 1849-ben szakadt oda egy maroknyi magyar honvéd. Ott is ragadt.” Szóval 48-asok…(Bár a Bajkál említése kissé bezavar).

Maguk a vengerkaiak őszintén bevallják, hogy fogalmuk sincs elnevezésük eredetéről. Mint a tajseti járás megalapítása 85. évfordulójára kiadott díszes albumban felsorolják: az öt kisebb-nagyobb településből összerakott „falubokorban” élnek ugyan oroszok, ukránok, beloruszok, csuvasok, tatárok, marik, litvánok, moldovánok, mordvinok, burjátok, komik – csak éppen magyarok nem. Maga a település már a XIX. században említést nyert a hivatalos iratokban, ám még a XX. század elején is mindössze nyolc-tíz faház állt errefelé, az emberek vadászattal-halászattal, később fakitermeléssel foglalkoztak. Ebben az időben a Transzszibériai vasút építése felszívta a környék szabad munkaerejét is, akkor a sínek mentén, közvetlenül a Birjusza hídjánál állt egy Vengerka nevű állomás, ám később ezt elbontották. Lehetséges, hogy ezt az elnevezést ruházták rá az „ötökre”, amelyek közül az egyik külön is a Vengerka nevet viseli, itt működik az összevont önkormányzat. Oroszul értőknek külön furcsaság, hogy a helyiek magukat a „vengerszkij” jelzővel határozzák meg. A munkaképesek többsége a fakitermelésben tevékenykedik, közel 500 gyereknek iskola, továbbá kórház, posta, valamint kultúrház könyvtárral működik a környéken.

Ha Oroszhonban valaki ezt az elnevezést – vengerka – hallja, túlnyomó többségük nem a Tajsettől 35-40 kilométerre, délnyugatra található községre gondol. A szó (“nőnemű magyar”) valamikor főként laza erkölcsű hölgyet jelentett. A vengerkák az első világháború előtti Oroszországba elszegődött, osztrák-magyar birodalom-béli lokáltáncosnők, kóristalányok voltak. Az orosz nagyvárosok mulatóiban szerencséjük kovácsaként dolgozó művésznők közül természetesen nem mind volt magyar: a Monarchia buja aljnövényzetének minden fajtája előfordult közöttük. (Az „orosz rulett feltalálójaként” elhíresült Mihail Szkobelev tábornokot sem saját forgópisztolya, hanem a legenda szerint egy vengerka ölte meg 1882-ben.)

Az 1917-es októberi (bolsevik) forradalom a kéjnőimportot befagyasztotta, félretett vagyonkáik értékét is elapasztotta. A kiöregedett, kifacsart vengerkák hazatérve legtöbbször nyomorúságos körülmények között tengették életüket (általában) korai halálukig. A név mostanában inkább magyaros orosz cigánytáncot, illetve csárdás-szerű páros táncot jelöl, de jelenthet magyaros huszár- illetve civil ruházatot, sőt, u-szöges csúzlit, szilvafajtát, de még túróstáskát is...

_________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A huszár szó eredete Mátyás király korára vezethető vissza. Az uralkodó húsz telkenként egy lovas katona kiállítására kötelezte alattvalóit. A huszárok később megjelentek többek között Poroszországban, Olaszországban, Lengyelországban, Svédországban, Oroszországban és Franciaországban. Érdekesség, hogy Bukarest egyik kerülete – Berceni – Bercsényi nevét viseli, ugyanis a szabadságharc leverése után a Bercsényi huszárok itt állomásoztak… Már Thököly Imre bukása után seregének bizonyos részei külföldre menekültek; több magyar huszár francia földre vetődött, ahol a tiszteket szívesen osztották be a könnyűlovassághoz. A jellegzetes, zsinóros öltözékű huszár különösen a Rákóczi-féle szabadságharc alatt és után vált egyfajta divattá Európa-szerte. Bár ez nemcsak öltözéküknek, de sikeres harcmodoruknak is köszönhető.

Fontos szerepet játszott népszerűsítésükben gróf (Nagy) Bercsényi Miklós (1665-1725). 1696-ban ismerkedett meg II. Rákóczi Ferenccel, akinek leghűbb barátja lett. 1703 tavaszán Bercsényi lengyel csapatok élén jött Rákóczi segítségére és kezdettől fogva a szabadságharc második embere, a kuruc hadsereg főparancsnoka volt. Nyolc éven át szinte állandóan hadat vezetett, köztük híres huszárregimentjeit. Emellett a diplomáciában is a fejedelem egyik legbizalmasabb tanácsadója volt. ,,Eb ura fakó! József császár nem királyunk!" – ő üdvözölte így 1707-ben az ónodi országgyűlésen a Habsburg-ház trónfosztását.

1707-ben fejedelmi helytartó lett és a Varsóban I. Péter orosz cárral a Rákóczi lengyel királyságát tervező titkos szövetséget kötő delegáció feje volt. Ekkor és később is az inkább a svédekben és franciákban reménykedő fejedelemmel szemben az orosz orientáció lelkes hívének mutatkozott. A szatmári béke kedvezményeit nem fogadta el, néhány sikertelen későbbi csata után a fejedelemmel és sok más kuruccal a török szultán, III. Ahmed védelmét és vendégszeretetét élvezte Rodostóban, egészen haláláig. Hamvait 1906-ban II. Rákóczi Ferenc újratemetése alkalmából hazahozták és október 29-edikén Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.

Míg Rákóczi a török emigrációt megelőzően Franciaországban lelt egy időre menedéket, oda Bercsényi nem követte, fia László (1689-1778) viszont ott élte le hosszú életét.

“Bercheny” gróf Rákóczi testőrségének századosából vált 1712-től a francia hadseregben alezredessé. 1719-ben már ezredesként Rodostóban magyar emigránsokból megszervezte a Bercsényi-huszárezredet.

Gyakorlatilag a francia huszárság megteremtője volt, elismerésül 1758-ban Franciaország marsalljává nevezték ki.

A francia Bercsényi-ezred vetette meg az alapját a következő korszak híres francia könnyűlovasságának, így a napóleoninak is.

A Bercsényi-huszárok ma is létező ezrede a legrégebben fennálló francia katonai egység (Les hussards de Bercheny; hivatalos nevükön a tarbes-i Első huszár ejtőernyős ezred).

Az elnevezésben édesapja emlékét őrizte meg az alapító, erre utal még, hogy az alakulat hivatalos éneke a Bercsényi nóta, a Gyönge violának letörött az ága, amelynek második strófája így kezdődik: “Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magába'…". S ezt a jobb sorsra érdemes francia legények kívülről és magyarul dalolják végig…

(Jobboldalt az ezred címere, lejjebb a tarbes-i laktanya.)

A dél-franciaországi Tarbes-ban Frédéric Mitterrand kulturális miniszter (a néhai elnök unokaöccse) nyitotta meg 2012 tavaszán a világ első huszármúzeumát.

“A Nemzetközi Huszármúzeum, miközben egyedülálló és nagyszerű gyűjteményt mutat be, a magyar katonai hagyományok egyik legnépszerűbb és legismertebb vonatkozásának is emléket állít. A huszárság intézménye ugyanis a magyarság apportja az európai hadviselés evolúciójához, amire joggal lehetünk büszkék” – hangsúlyozta a múzeum megnyitóján Szőcs Géza kulturális miniszter.

A tarbes-i huszárezred katonáinak már nem kell lóra ülniük, gépesített az alakulat, épp ezért megérdemelt sikert aratott nemcsak a laktanyában, de városszerte az őket felkereső székesfehérvári hagyományőrzők küldöttsége, autentikus - és pazar - huszár-uniformisaikban..

A Magyarországról lovon érkezett vendégek azért is dicsérték a francia bajtársakat, mert – gépesítés ide vagy oda – az ezred kovácsa kifogástalanul megpatkolta paripáikat…

_________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A történelemben korábban is előfordult, hogy különböző országok települései partneri kapcsolatokat létesítettek egymással, de általánossá ez a gyakorlat a II. világháborút követően vált. A cél egyértelműen az volt, hogy az emberiség mindmáig legnagyobb világégésének tanulságait levonva a korábbi ellenfelek ismerjék meg jobban egymást, akadályozva az ennek hiányából fakadó ellenségeskedések felújulását.

Ilyen kapcsolatok elsősorban Európában születtek jelentős számban, ám a hidegháborús körülmények sokáig gátat állítottak az e fajta együttműködés általánossá tételének. “Pótcselekvés” gyanánt Kelet-Európában a Szovjetunió és a szovjet érdekszférához tartozó államok jeleskedtek, számos ilyen jellegű megállapodást hozva tető alá, reális vagy vélt motívumok alapján. Így például Szegednek Odessza lett a testvérvárosa, de azon túlmenően, hogy mindkettő vízparton (a Tisza, illetve a Fekete-tenger mellett) fekszik, nemigen akadt közös nevező. Hacsak az a később felfedezett tény nem, hogy mindkét város színházát ugyanaz a bécsi építészpáros – Fellner és Helmer – cége tervezte…

A kapcsolatépítés logikus folytatásaként a “testvér országok” egymás között is elkezdték a település-barátkozást, s nem ritkán – már csak a kisebb földrajzi távolság okán is – gyümölcsöző együttműködés bontakozott ki ezen a szinten, magyar viszonylatban a szomszédos államok magyarlakta vidékein a kölcsönös látogatások, kulturális kapcsolatok fejlődése mindenképp pozitív hatással járt.

Az 1975-ös helsinki konferencia felgyorsította a folyamatot a különböző társadalmi berendezkedésű országok között, a nyolcvanas évek végén a rendszerváltó fejlemények pedig általánossá tették a kisebb-nagyobb városok közötti kapcsolatok kialakítását. Példaként említjük a fotónkon látható városhatárt a franciaországi Le Boulay-nál. Itt a helység neve alatt tábla emlékeztet a magyar partnerra, Dunaszekcsőre, a két ország és az Európai Unió zászlaja teszi teljessé a képet. A mintegy hatszáz lakosú közép-franciaországi mini-városka 2005-ben állapodott meg a magyarországi folyamszakasz déli részén található Dunaszekcsővel a kapcsolatfelvételről. A kétnyelvű 'Testvérvárosi eskü' tanúsága szerint “a történelem kimutatta, hogy előre kell haladni egy szélesebb és testvériesebb világban, ahol az emberek szabadon és boldogan élnek”.

A normandiai partvidékhez közel fekszik Argentan városa, amely - mint az arra járókat tájékoztatják - "a Duna partján fekvő" Bajával áll testvérvárosi kapcsolatban, éspedig 1998 óta. Ennek emlékére nevezték el a település egyik hídját a dél-magyar városról. A jelzés azt is feltünteti, hogy a két város közötti távolság 1850 km.

_________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

Cziffra György (1921-1994) zongoraművész Budapesten, cigányzenész családban született, második hazájának Franciaországot tekintette. Már ötévesen cirkuszban zongorázott. Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia igazgatója juttatta be a főiskolára, ahol Dohnányi és Keéri-Szántó Imre növendéke lett. Hosszú időn át bárzongoristaként kereste a kenyerét. 1943-ban került a frontra, ahol zongorajátékát hallva a német tisztek felajánlották, hogy elviszik Berlinbe. Ő ezt származása miatt sem vállalta, sőt átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét itthon lépett fel, a presszók előtt tömegek hallgatták az utcán. Emigrációs kísérletei után elfogták, megkínozták, 1950-ben Recskre került, ahol követ tört zongorista kezekkel… 1953-ban szabadult, majd engedélyezték fellépéseit is. Október 23-a előestéjén Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián, kirobbanó erővel és hatással, hozzájárulva a forradalmi hangulat kialakulásához.

1956-ban emigrált, rövid bécsi szereplés után Párizsban telepedett le. Hangversenyein zsúfolásig teltek a koncerttermek, zongorajátékát Liszt Ferencéhez hasonlították, nevét a XX. század legnagyobbjai, Rubinstein és Richter mellett emlegették. 1969-ben ifjú pianisták számára megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd 1977-ben létrehozta a Cziffra Alapítványt a Párizs melletti Senlis-ban. Itt egy XII. századi kápolnát restauráltatott, s elnevezte Liszt Ferenc Auditóriumnak, mint azt a gótikus kapu feletti felirat is hirdeti.

Cziffra megkapta a Becsületrend tiszti keresztjét, 1968-ban francia állampolgár lett, de mindig magyarnak vallotta magát. 1973-ban látogatott először haza, budapesti koncertjén hosszan ünnepelte a közönség. A Száztagú Budapest Cigányzenekar tiszteletbeli elnökévé fogadta. 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével tüntették ki. Önéletrajza Ágyúk és virágok címmel 1983-ban jelent meg magyarul.

_____________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

A nyugat-ukrajnai nagyváros számos néven ismert. Ukránul Lviv, oroszul Lvov, lengyelül Lwów, németül Lemberg, latinul Leopolis – a középkori magyarok Ilyvónak hívták. Az elnevezések száma a történelem viharairól tanúskodik, a több mint ezer éves települést valamennyi szomszéd birtokolta, rövidebb-hosszabb ideig. 

1772-ben, midőn Lengyelország első felosztása nyomán a város az osztrák császár fennhatósága alá került (ezért is jogszerű a Lemberg név használata esetünkben), patikaalapításra szánta el magát egy ott élő francia emigráns család leszármazottja, bizonyos Alexandre Longchamps de Bérier. A derék férfiú a város központjában nyitotta meg a gyógyszertárát, de hogy miért adta neki a „Magyar korona” elnevezést, arra még csak utalás sincs a krónikákban. A nem-hivatalos magyarázat szerint a tulajdonos ezzel a magyar korona védelme alá helyezte a megnyitott intézményt, ahol a tisztes szakma helyi eredményeit őrizték és fejlesztették tovább: számos gyógyhatású krém, bor és mixtúra mellett kávé és csokoládé is bővítette a kínálatot.

1871-ben a patikát megvásárolta egy neves gyógyszerész-família képviselője, Jakub Pipers-Poratynski, majd később átköltöztette a városközpont 1902-ben épült háromemeletes neobarokk palotájába, ahol ma is található. Az alapítás dátumát az új helyen is megjelölték, lengyel szövegkörítéssel.

A kirakatüvegen feltüntették a szentistváni korona stilizált képét, amit azóta is féltve őriznek a városvédők, jóllehet a II. világháború pusztításai nyomán ezt is pótolni kellett.

A városközpontot az UNESCO 2001-ben a világörökség részévé nyilvánította. Az ennek nyomán megélénkült építkezési és helyreállítási munkák során a Magyar korona gyógyszertár is megújult. Neobarokk bútorzattal látták el a belső teret, a galériára vezető lépcsőket kovácsoltvas liliomokkal ékesítették.

A kirakati és a bejárati ablakokon pedig ismét látható-olvasható, hogy a patika a magyar korona védelmét élvezi. A témáról szóló lembergi internetes ismertető az érdeklődők rákattintására bemutatja a „patrónust”, Szent István királyt is:

http://www.ds.lviv.ua/pro-nas/nashi-proekty/335-pid-patronatom-ugorskoji-korony

_________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.   

A zenerajongásáról mindig is jól ismert cseh főváros közönsége viszonylag későn, 1840-ben élvezhette első alkalommal Liszt Ferenc (1811-1886) zongorajátékát. A koncert helyszínén, Prága legrégebbi bérházának falán mellszobor – Hana Wichterlová cseh szobrászművésznő alkotása – és rövid szöveg emlékezteti az arra járókat a művészettörténeti eseményre. Maga az Uhelny trh és a Národní trida közötti épület – a Platyz – mindmáig a kultúra egyik központja maradt Prágában, a háztömb udvarán például időről időre fiatal képzőművészek rendeznek kiállításokat alkotásaikból.

A magyarok és a világ “hírhedett zenésze" – mint Vörösmarty szólította meg őt – a XIX. század negyvenes éveiben még több alkalommal fellépett ugyanezen a helyen. Liszt ebben az időben már Európa-szerte ismert és viharosan ünnepelt zongoraművész volt, akinek sikere Prágában sem maradt el. A világot járó és játékával meghódító Liszt Ferenc nemzetközi koncert-kötelezettségei miatt viszonylag ritkán szerepelt hazájában, de magyar érzéseinek számos esetben tanúbizonyságát adta. 1838-ban hangversenysorozatot tartott a pesti árvízkárosultak javára, 1840-ben – tehát első prágai fellépésének évében – pedig alapítványt tett egy Nemzeti Zenede létesítésére Pesten.  

Kijevben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség állított emléktáblát Lisztnek annak a régi teremnek a falán, ahol a művész oroszországi hangversenykörútja során 1847-ben nagysikerű koncertet adott. A mester emellett Odesszában és Jelizavetgrádban is fellépett. Itteni élményei hatására írta két zongoradarabját, az Ukrán balladákat, amelynek alapjául a Jaj, ne menj, Hricju és a „ Szelek fújnak, vad szelek..." kezdetű dalok szolgáltak. Sokat merített az ukrán dallamkincsből  a Mazepa című szimfonikus költemény megírásakor is.

Itáliában is szívesen látott vendég volt. Tivoli, a műemlékekben gazdag kisváros mintegy 30 kilométernyi távolságra esik Rómától. Leghíresebb látványossága a Villa d'Este egy ideig egy Habsburg tulajdonában volt, aki meghívta Liszt Ferencet. A kiváló muzsikus két híres zongoradarabban állított emléket látogatásának: Villa d'Este Szökőkútjai és Villa d'Este ciprusai. A magyar Liszt Ferenc Társaság emléktáblája a villa bejáratánál, baloldalt látható.

Weimarnak, a német kultúra és művészet talán legismertebb és legjelentősebb központjának, Goethe és Schiller városának hosszabb időszakokon át neves magyar lakója is volt, Liszt személyében. A nagy muzsikus először 1848-ban telepedett le a türingiai városkában, ahol 1861-ig élt, s tíz éven át a hercegi udvar karnagyaként működött. Itt és ekkor kötött életre szóló barátságot Richard Wagnerrel (a Lohengrin ősbemutatóján, 1850-ben Liszt vezényelt a weimari színházban). Az addig inkább virtuóz zongoraművészként Európa-szerte ünnepelt Liszt Ferenc zeneszerzői tevékenysége ebben az időszakban teljesedett ki. 1856-ban az általa komponált ünnepi misével szentelték fel az esztergomi székesegyházat, s ugyancsak ekkor született Hungaria című szimfonikus költeménye is, amelyet először Pesten mutattak be.

Néhány római esztendő után a mester ismét visszatért az Ilm partjára, de egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre látogatott el a magyar fővárosba is.

Zeneszerzői tevékenysége mellett Liszt szervezőként is öregbítette Weimar hírnevét: az ő kezdeményezésére jött létre itt az Általános Német Zenei Egyesület, amely a várost évtizedekre a német zenei élet középpontjává változtatta.

Nem meglepő tehát, hogy a németek is hozzánk hasonlóan becsülik, sajátjuknak tekintik “Franz" Lisztet, akiről – akárcsak a magyar fővárosban – Weimarban is zeneművészeti főiskolát neveztek el (Hochschule für Musik Franz Liszt).

1902-ben felállították a szobrát, a házban pedig, ahol itteni tartózkodása idején 1869-től halála évéig élt, a földszinten Liszt-múzeumot rendeztek be, az emeleten viszont eredeti formájában hagyták meg a lakását, amelyet a tisztelők tömegei keresnek fel mindmáig.

Liszt Ferenc életének utolsó éveiben többször járt Bayreuthban, hiszen Richard Wagner, a Bayreuthi Ünnepi Játékok megalapítója volt egyik legjobb barátja.

Liszt második lánya, az 1837-ben született Cosima 1870-ben Wagnerhez ment feleségül.

Liszt támogatta a Festspielhaus építésére indított gyűjtést és segített az ünnepi játékok elindításában is.

Bayreuthban, az ünnepi játékok idején érte a halál Liszt Ferencet 1886-ban.

Már betegen érkezett az eseményre, a Parsifalt, valamint a Trisztán és Izoldát azonban még megtekintette, mielőtt tüdőgyulladás következtében meghalt; a ház falán ma tábla őrzi emlékét.

Kívánságának megfelelően Bayreuthban temették el.

A zeneszerző-zongoraművészt hatalmas gyászmenet kísérte a városból végső nyugvóhelyére.

 Mellszobra – Arno Breker alkotása ­– a Festspielhaus kertjét ékesíti, egykori lakóhelyén múzeum működik.

Időbeli sorrendben a legutolsó a varsói Liszt-emlékmű, amelyet ünnepélyesen avattak fel a lengyel főváros Lazienki parkjában, Fryderyk Chopin emlékművének szomszédságában.

 A lengyel királyok egykori parkjában a varsói hatóságok először és csak a Liszt-szobor esetében tették lehetővé, hogy a Chopin-emlékmű közvetlen közelében egy másik, ráadásul nem lengyel személyiséget ábrázoló szobor kapjon helyet. A parkban áll ugyan szobra több neves lengyel írónak, művésznek, de ezeket a Chopin-szobortól távolabb helyezték el.

A Liszt-szobor varsói felállításának az volt az előzménye, hogy Szilasi Alex zongorista a 2010-es Chopin-évben egy Chopin-mellszobrot kapott ajándékba, s a művész úgy döntött, hogy ezt felajánlja Budapestnek. Egyúttal megfogadta, hogy cserébe egy Liszt-szobrot ajándékoz Varsónak.

A térplasztikát Gerő Katalin készítette el, a szobrászművész munkájáért nem kért honoráriumot. A szoboravatáshoz kiváló alkalmat nyújtott a két zeneszerző születésének – egymást követő – 200. évfordulója, továbbá az Európai Unió ugyancsak egymást követő 2011-es magyar és lengyel elnöksége.

Olaszországban, a Como-tó partján fekvő festői városkában, Bellagióban Liszt Ferenc 1837-ben töltött néhány hónapot Marie d'Agoult grófnővel, szerelmével. December 24-n született lányuk, Cosima. Ez volt az akkor 26 esztendős művész életének egyik kiváltképp eredményes szakasza – mint az ott 1961-ben elhelyezett emléktábla fogalmaz: “Bellagioban töltötte viharosan romantikus életének egyik leghevesebb szenvedélyű és legtermékenyebb periódusát”. A Villa Melzi platánjai alatt Dante költeményét olvasva komponálta az

Nagy művészünk zongorajátékát a spanyol fővárosban egy hónapon át több alkalommal élvezhették az érdeklődők. 

Liszt 1844. október 29-én és november 22-én  Madrid egyik legelőkelőbb palotájában, a Palácio Villahermosában lépett fel.

Az ott működött Művészeti és Irodalmi Líceum adott helyet e koncerteknek, amelyek Európa e sarkában is öregbítették az akkor már 33 esztendős mester jól megalapozott hírnevét (részletek a

 Ugyanitt a hangversenyeknek termet biztosító palota érdekes történetével is megismerkedhetnek – spanyolul tudó – olvasóink.

Az épület téglafalán 1987-ben elhelyezett emléktábla Madrid adománya, egyben tisztelgés Liszt Ferenc előtt, halálának 100. évfordulóján.

___________________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.   

Jászberény iráni testvérvárosában, Jazdban 2012 októberében felavatták a jászsági település által adományozott emlékművet: a Lehel kürtjét, illetve Jászberény város címerét ábrázoló térplasztikát.

Jászberény és Jazd kapcsolatát a jászok 1995-ös világtalálkozója alapozta meg, ahol Teherán akkori budapesti nagykövete indítványozta ezt a fajta együttműködést. Az első jászberényi küldöttség még 1996 decemberében látogatott el Jazdba, 2007-ben pedig testvérvárosi egyezményt írtak alá. Azóta a Jászság központjában több iráni küldöttség is megfordult, az iszlám ország kiállításokon, műsoros esteken mutatta be hagyományait. A két város vezetői kifejezték szándékukat a gazdasági és kulturális együttműködés előmozdítására is.

A tartományi székhelyként jegyzett, félmillió lakosú iráni város központjában, a Szabadság téren avatták fel a négy méter magas zománc-fém emlékművet, amelyet Sisa József iparművész készített tűzzománc technikával, hagyományos rekeszzománcból és ékszerzománcból. Jazd lakói nagy érdeklődéssel vették birtokukba a távoli testvérváros ajándékát, rajta Lehel kürtje stilizált ábrázolásával, hátoldalán pedig Jászberény címerével, illetve a kürtről és annak augsburgi szerepéről (nevezetesen a német császár agyonütéséről) készült egykori miniatúra felnagyított másolatával.

Az emlékmű előtt perzsa és angol nyelvű felirat tájékoztatja az erre járót a tudnivalókról. Mint olvasható, Lehel “Magyarország ragyogó hadvezére” volt, kürtje pedig a magyar nemzet függetlenségét és szabadságát jelképezi. A 955-ös augsburgi csatavesztésről és annak következményeiről tapintatosan hallgat az emléktábla…

____________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.

“E házban lakott az 1848-49-es magyar szabadságharc kiemelkedő hadvezére. 1845-48 között neves vegyészként a Károly Egyetemen tevékenykedett" – ez olvasható csehül és magyarul Prága központjában, az Óvárosi térhez közeli Kozná utca 8. szám alatti ház homlokzatán, azon emléktáblán, amelyre Görgey Artúr (1818-1916) bronz portréja is felkerült.

A 65x40 centiméteres táblán elhelyezett, bronzból készült Görgey-portré Návay Sándor magyarországi szobrászművész alkotása. Görgey Artúr, aki ugyanis 1845 és 1848 között ebben a házban lakott, vegyészetet hallgatott a Károly Egyetemen (akkor Károly-Ferdinánd Egyetem), illetve tanársegédként, vegyészként Prágában dolgozott. Magánéletének egyik legfontosabb eseménye is a cseh fővároshoz fűződik: prágai tartózkodása végén a helyi evangélikus templomban vette feleségül Aubioun Adélt, tanára és barátja családjának francia nevelőjét.

A 2012 tavaszán elhelyezett gránit emléktábla azonban elsősorban nem a forradalmi fegyveres erők fővezérének, magyar hadügyminiszternek szól, hanem Görgey Artúrnak, az első modern magyar vegyésznek.

Az emléktábla felállítását a Görgey Artúr Társaság (GAT) nevű csehországi magyar civil szervezet indította útjára 2005-ben. A megvalósítás érdeme elsősorban Palágyi István Györgyé, a GAT – maga is vegyész – elnökéé, aki megszervezte az adakozást a táblaállítás költségeinek fedezésére, és többéves munkával beszerezte a szükséges engedélyeket is. Az emléktábla felavatásán megjelentek Görgey Artúr leszármazottai, továbbá Katona Tamás budapesti történész, Magyarország prágai nagykövetségének és kulturális intézetének diplomatái és munkatársai, valamint a csehországi magyar szervezetek képviselői, a táblát Éles György prágai református lelkész áldotta meg. (A magyar szövegbe egy sajtóhiba mégis becsúszott.)

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének prágai helyi szervezete azt tervezi, hogy a jövőben a március 15-ei ünnepségeket is itt bonyolítják majd le. (Megfelelő emlékhely híján eddig II. Rákóczi Ferencnek a Kisoldali téri volt jezsuita kolostor falán lévő emléktáblájánál emlékeztek meg az 1948-49-es forradalomról és szabadságharcról: http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2012/10/09/II_Rakoczi_Ferenc__Praga_Yerres_Rodosto/

____________________________________

“Magyar emlékek a világban" címmel itt olvashatjátok 2000-ben a nyomtatott Népszabadságban megjelent sorozatom darabjait a világban szétszórtan fellelhető magyar emlékhelyekről és emlékművekről – persze az időközben felavatott újabb szobrok, táblák sem hiányoznak majd; főleg, ha Ti is segítetek ezeknek a felkutatásában.